Vízügyi Közlemények, 1902 (16. füzet)
II. Dauscher Miklós kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról
23 1. A csatornák oly módon készüljenek, hogy a szilárd és híg ürüléket, valamint a házi szennyvizeket és a mennyiben lehetséges, az esővizeket is befogadhassák. A gyári szennyvizek azonban csak akkor juthassanak beléjük, ha a mezőgazdaságra ártalmatlan voltuk kétségtelen, vagy ha mesterséges úton előbb megtisztították őket. 2. Az összes fő- és mellékcsatornák szelvényei, a mennyire a körülmények megengedik, járhatók is legyenek. A mérnöki hivatal (l'Ufficio Tecnico) a nyert megbízatáshoz képest 1888. évben elsőbben a Nuove Corso, majd 1890. évben az egész városra kiterjedő általános csatornatervet elkészítvén (Progetto per la fognatura generale délia cit ta. Relazione tecnica. Milano 1890) 1890. évi junius hó 1-én kimerítő műszaki jelentés kíséretében a városi választmányhoz beterjesztette. Még ez év julius havában a tervezet már a tanács elé került, mely a választmány javaslatára egyes sürgősebb természetű munkálatok költségeire 1890—91. évekre 1.850.000 lirát megszavazván, végleges hozzájárulását feritartotta arra az időre, midőn a sindacótól kinevezendő 9 tagú szűkebb bizottság javaslatát beterjeszti. Két és fél évi tanulmány után ezen bizottság a tervet — melyet időközben a tűnni országos kiállítás és a havre-i nemzetközi egészségügyi kiállítás díszoklevéllel kitüntetett, csekély változtatásokkal elfogadásra ajánlotta, miután az eddig létesített munkálatok jóságáról meggyőződött volt. így került az immár véglegesen megállapított terv a pénzügyi bizottsághoz, mely a kérdésnek felette nagy fontosságára és érdekességére tekintettel ugvan' helyén valónak találta volna pénzügyi szempontból való megvizsgálását, mindazonáltal, miután ahhoz immár kétség sem férhetett, hogy e nagy mű megfelel majd a czélnak, csupán annak hangsúlyozására szorítkozott, hogy oly kiviteli munkatervet állapítsanak meg, mely a város valódi szükségletének megfelel és a mely a rendelkezésre álló segédforrásokkal arányban áll, ele ezt azután gyorsan keresztül is vigyék, hogy mielőbb élvezhesse a város azon előnyöket, melyeket ily hatalmas költségbefektetéstöl — a pénzügyi bizottság szerint «a modem városok ezen bölcs tékozlásátóh — elvárhat. Ezen nagyszabású tervezet rövid ismertetését következőkben foglalhatom össze: Milánó város középponti része felhalmozódott és elmállott törmelékből képződött magaslaton épült, a melytől két irányban: nyugoti és keleti irányban van a területnek lejtése. Maga a természet tehát a várost három részre tagolta: középső, keleti és nyugoti részre. Az első kettőről a víz majdnem teljességében a
