Vízügyi Közlemények, 1902 (16. füzet)
III. Hoffmann Károly kir. s. mérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról
139 veszsziik, hogy Stuttgart lakossága körülbelül 130.000 és hogy az évenkinti fekália mennyisége mintegy 80.000 köbméter, akkor könnyű megérteni, hogy mily nehézséget okoz ezen kifuvarozás és ennek a nagy trágyaértékű anyagnak továbbítása. A város körül fekvő földek trágyázására körülbelül csak ]/ 4 részét használják fel, minélfogva nagyobb távolságra kell szállítani és e czélra a vasutat veszik igénybe. Hordókkal felszerelt vasúti kocsikon szállítják 88 kilométernyi maximális távolságra, hol a gazdaságok trágyázásra direkt a vasúti kocsikból, vagy pedig az állomáshoz közel épült vízáthatlan medenczékböl — melyek tárul szolgálnak — hordják és érte köbméterenkint 2—3 márka díjat fizetnek. Aratáskor — midőn trágyázásra idö nem fordítható — mindig válságos a helyzet és ekkor a mennyiség legnagyobb része tározandó. Ezen eljárás nemzetgazdasági szempontból helyeselhető, de közegész- ségi szempontból nem, sőt járvány esetén határozottan veszélyes. A mellett igen költséges, miután a háztulajdonosok minden kifuvarozott köbméter után 3 márka 30 pfenniget fizetnek. Stuttgart is már belátja, hogy a város fejlődésével nem képes többé az összes fekáliákat ekként trágyázásra értékesíteni és már is poudrette-gyár felállítását tervezi a fekáliák felének feldolgozására. Ezen kifuvarozó rendszer nagy lakosságú városnál nem czélszerü, kis város vele több eredményt érhet el, miután kevesebb lévén a fekáliamennyiség, kisebb távolságra szállítva már könnyen értékesíthető trágyát képez. Közegészségi szempontból sokkal helyesebb az úsztató csatornázó rendszer megfelelő szennyvíztisztító eljárással kapcsolatban. A szennyvíztisztítást főleg Berlinben és Freiburgban volt alkalmam tanulmányozni. Mindkét városban a szennyvizeket talaj csövezett és mívelés alatt álló területekre vezetik és öntözésre használják. Az öntözésnél a szennyvíz a hordalékot és szerves anyagot a talaj felső rétegében lerakja — hol a növényzet feldolgozza — és tovább szivárog a talajba, mi által teljes szűrő műveleten megy keresztül, a mellett még a talaj levegőjével érintkezve erős oxidálás, valamint a talaj abszorbeáló képességének behatása mellett az összes ártalmas anyagoktól megtisztulva kerül a talaj csövekben lefolyásra és bármely vízfolyásba veszély nélkül bevezethető. Csak nagy átbocsátóképességű talaj alkalmas ilynemű öntözésre, főleg a homokos talaj. Berlinben mind az északi, mind a déli öntöző telepek agyagos homoktalajból állanak; Freiburgban pedig homokos és kavicsos talajból. Az öntözendő terület nagyságát elsö sorban a szennyvíz mennyisége szabja meg, azonban ajánlatos már kezdettől fogva elég biztossággal számítani, hogy a későbbi drága kibővítések elháríthatok legyenek. Körülbelül 200—250 lakosra 1 hektárnyi területet számítanak.
