Vízügyi Közlemények, 1902 (16. füzet)

III. Hoffmann Károly kir. s. mérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

129 indokolt, mert csak pontos ellenőrzés és kezelés mellett lehet az amúgy is kényes szerkezetű vízmérők iránt bizalmunk. A körutamon megtekintett számos nagyobb vízmű közül, minden típusból csak egyet fogok ismertetni ; a fentiekben egy forrásbevezetést leírva, áttérek talajvízzel való ellátásra és pedig Karlsruhe város vízvezetékének ismertetésére. Karlsruhe azon városok közé tartozik, hol a vízmérők alkalmazása még nem vált kötelezővé, és ennél az oknál fogva ott a fejenkinti vízfogyasztás tetemes, némely napon meghaladja a 260 litert. A város lakossága ca. 80.000 és a vízmű napi maximális vízmennyiség gyanánt 20.550 köbmétert szállít. A város a Rajna völgyében fekszik, a folyó jobbpartján, mintegy 6 kilométerre tőle. A vízmüvet a várostól délkeletre 2 kilométer távolságban állították fel; ez a Rajnavölgy hatalmas kavicsrétegében lefolyásra kerülő kitűnő talajvizet meríti és szolgáltatja a lakosságnak. E helyen 5 drb. 3—5 m. átmérőjű, 12—15 m. mély vertikális kutat sülyesztetlek a kavicsrétegbe. A kutak 0'45—0 5 m. vastag homokkő kváderekböl épültek, alul hézagokkal ; a kutak egymással öntöttvas szifonokkal összekötöttek. Ebből áll a vízgyűjtő berendezés. A kutak mellett épült tágas gépházban 2 lassújáratú, kéthengerü kompund gőzgép közvetetlenül kapcsolt szivattyúkkal és 2 gázmotor fogaskerékáttétellel, kapcsolt szivattyúval l'oglal helyet. Mindegyik gőzgéppel kapcsolt 2 szivattyú együttvéve óránkint 720 köbméter vizet szállít 30 fordulat mellett. A szivattyúk kettős működésűek, gummitöméssel ellátottak és a plungerek átmérője 360 mm. A gázmotorokkal hajtott szivattyúkat tartalék gyanánt állították fel és egyenkint 210 m

3 óránkinti vízmennyiséget képesek szállítani. A gőzgépeket a kazánházban elhelyezett 3 drb. 90 m

2 fűtöfelszínü Cornwall-rendszerű gőzkazán táplálja. A szivatytyúk a vizet közös nyomócsőbe szolgáltatják, mely a víztartóval és a városi csőhálózattal közlekedik. Érdekes részlete a vízműnek a mesterséges dombon épült víztartó. Mivel a város közelében a víztartó elhelyezésére magaslat nem állott rendelkezésre, víztorony építését pedig szépészeti szempontból ellenezték, domb feltöltését határozták el. Ezen domb 36 méter magas és 260.000 m

3 íöldmozgósítást igényelt. A földtömeget a közelben emelték ki, 4 m. mélységből, miáltal e helyen nagyobb tó keletkezett, melyet a talajvíz táplál és szintén hozzájárul a környék szépségének émeléséhez. A felhordott magaslaton aszfalt és kavicskeverékböl készült alapra helyezték a vaslemezekből összeszögecselt félgömbalakú víztartót 22 mátmérővel és 3035 m

3 hasznos űrtartalommal. A vaslemezek vastagsága 8—22 mm. között változik; ezen anyagot a frissen felhordott földre való 9