Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

76 0.2—0.3 m. vastag terméskő, vagy nagy, gömbölyű folyamkavicsokból készült kőburkolással van biztosítva, mig a leásott lejtő felső részét 15—20 cm. vastag gyeptéglázattal borítják. Hol a köhányás vastagsága túlnagy s a kőanyag drága, a nagyobb mélységeket földdel, vagy folyamkavicscsal töltött rözsehengerekkel (buzzonikkal) töltik ki, mig a lábazati mü többi részét nagyobb sulyu folyamkavicsból, avagy termésködarabokból állítják elö. A terméskő ára a milanói szakaszon m

3-kint 6—8 frc, mig a 23. ábra. Partbiztosítás köhányással. terméskő borítás m'Mdnt 1 frc 50 centime. Ily rendszerű müvek készültek 1895-ben a Pón Castelnuovónál 1200 m. hosszban; e müvet 1899-ben 500 m-rel fölfelé meghosszabbították; továbbá ugyancsak a Pón a «Mortizza» patak alatti részen 4 kilométer hosszban. Pasini milanói főmérnök szerint e művek a gyakorlatban teljesen jól beváltak, azonban a köhánvások szelvénye az ujabb kimosások miatt némi kiegészítést igényel. A páviai folyószakaszon, hol kevésbé használják a végleges biztosításoknál a rözsehengereket, a Ticino partjain a 23. sz. vázrajzon feltüntetett szelvényű biztosítást volt alkalmunk láthatni.