Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

7& időre való biztosítására töltött rözsehengerekböl u. n. buzzonikból álló ideiglenes jellegű partbiztosítást készítenek, mely biztosító mód aránylag a legkevesebb költséget okoz (lásd a 21. sz. vázrajzot). E rözsehengereket (buzzoni) rendesen 3—4 rru hosszú darabokban, átlag 0.4—0.5 m. átmérővel készítik, cca. 0.12 m

3 kővel, vagy nagyobb szemű folyó kavicscsal töltik meg, a külső felszínükön 3—4 db. vastagabb fűzfa bordával merevítik, majd 40—50 cm. közönként 1.8—2 m/m. vastag dróttal erősen összekötik. Felemlítendő az elkészítés módjáról, hogy a kavics részére rizsszalmából, vagy vékony szálú és leveles rözséböl készítenek a henger belsejében fészket, továbbá, hogy a kavics a henger végében ki ne hullhasson, a borító rőzsét ügyesen visszahajtják, s hogy ki ne bomolhasson, a kész buzzonik végén 2—2 dupla drótkötést alkalmaznak. Elkészítésük után, mit a parton végeznek, a biztosítandó part lejtőjén egymás mellé és után lehengerítik s e munkát mind addig folytatják, 21. ábra. Partbiztositás egysoros rözsehengerekkel. mig a szakadozó lejtő egész kiterjedésében beborítást nyer. Előnyük az, hogy ha munka közben a borított part mentén a mederben kimosások történnek, úgy az egyes hengerek a kimosásba legurulnak; fölülről aztán ujakkal pótolják őket. Másik előnyük olcsóságuk, mert a szükséges anyagot, rőzsét, kavicsot majdnem mindenütt a munkahely közelében nyerhetik és a hengereket az év bármely szakában készíthetik. A végleges jellegű partbiztosítások alapját rendszerint az előzőkben ismertetett «buzzonik» képezik, mely esetben a buzzonik leeregetése dereglyékről történik. A végleges partbiztosításokra, az egyes hivataloknak rendszerint saját külön normális szelvényeik vannak, a melyek azonban valójukban kevéssé térnek el egymástól, igy pl. a Pó folyó milanói szakaszán a 22. sz. vázrajzon feltüntetett szelvény van alkalmazásban, mely szerint a köhányás magassága, a kisvíz szine fölé 1.0 m.-re ér fel, korona szélessége 2.0 m. lejtője 1:2-höz viszonylik; a szakadó part oldala a kisvíz szine fölött 2.5 m. magasságig, 1:2-es hajlással leásott lejtőre fektetett