Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

48 vagy rendkívül széles alapra íektetik. mely szélesség a talaj minőségéhez mérten, tapasztalat szerint van megállapítva. Ha a terep szine alatt csekély mélységre tiszta (ütő homokréteg, vagy félig elrothadt turfaréteg terül el, ezt vagy a gát és a padkák egész szélessége alatt teljesen eltávolítják, vagy csak bizonyos szélességben távolítják el és helyettesítik agyagos földdel, úgynevezett éket (diaframma) állítván elé. A gátak tulajdonképpeni építésére vonatkozó rendeletek teljesen azonosak a nálunk is alkalmazásban levő épités-leltételekkel, minélfogva felesleges volna ismételni őket. A Pó mindkét partján a töltések összefüggésben vannak az Adda torkolatától az Adriáig, több mint 300 km. hosszban; ezenkívül töltések vannak az Adriai tengerbe való betorkolásnál, a deltát képező számos elágazásnál további 95 kim. hosszban, nemkülönben a Pó felső szakaszán, kevéssel Casale alatt, a Sesia torkolata és az Adda torkolata között, számos, egymástól elkülönített szakaszon, további 130 km. hosszban úgy, hogy a töltések közé foglalt folyam hossza meghaladja az 5*25 kmt. Így tehát a Pó egész folyásának körülbelül kétharmada töltésezett. A Pó hajózható Cicognarától, mely Cremonával határos, egészen Corregioliig, mely Rovigóval határos; hajózható hossza 88.100 km. A meder szélessége a folyó eme szakaszában középviz mellett 500 és 2180 m között váltakozik. Ezek a töltések a Pó völgyében körülbelül 7000 négyszögkilométer, vagyis több mint 1,200.000 kat. hold árterületet védelmeznek, melynek évi jövedelme meghaladja a 200 millió lirát. Már az etruszkok kezdtek a Pó kiöntései ellen a folyó alsó torkolatánál védekezni. A rómaiak folytatták ezt a Pó középszakaszában és az e korszakból fennmaradt építmények fenségükkel még a ma élő nemzedék bámulatát is felkeltik. A római uralom hanyatlása és rombadölése után bekövetkezett barbár korban a büszke árvédelmi müvek elhagyatva szintén romba dőltek. A második ezredév beköszöntésével a póvölgvi községek újra kezdették az árvizek ellen való védekezést; fölébredt bennük ismét a haza iránti hagyományos kötelességérzet és támogatva az újra nyert függetlenségtől és önrendelkezés jogától, csodálatra méltó és a hidroteknikában eddig sehol el nem ért tudományt és gyakorlatot fejtettek ki. Ebbe a korszakba esnek Olaszországnak legnevezetesebb vízépítészeti alkotásai; nevezetesen a nagy kiterjedésű hajózó és öntöző csatornahálózat kiépítése; nemkülönben a kártékony árvizek ellen való védekezés rendszeresítése. Egyesült erővel és a közjó iránt lelkesedve, makacs, de haszonnal jutalmazott harczol vivtak az árvizek ellen és czélt értek, mert már a XlII-dik század kezdetén befejezettnek volt tekinthető a Pó folyónak