Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

s az árvizek csak rendkívüli esetekben, ha már a fögátvonalakhoz érkeznek, árasztják el az egyes golenákat. Páviánál a Ticinó összes nagyvize alacsony, több száz éves, hat nyilásu boltozott köhid alatt nyer lefolyást, melynek összes nyílásszélessége alig 200 m. A töltés-elötereknek intenzív kihasználása nemzetgazdasági szempontból, egyrészt az itteni magas föld-árakban, másrészt a dús gazdasági jövedelmekben, valamint az állami földadó jövedelmeknek ez úton való tetemes fokozásában megfelelő magyarázatot és megokolást talál, mert a mig nálunk az ártéri földek kat. holdankénti középértéke legfeljebb 300—400 írtra tehető, addig Felső-Olaszországban e földek középértéke kat. holdankint 800 frtnak felel meg. A hullámtereknek eme, talán túlságos kihasználásával az árvédelem megnehezítve lévén, ujabban némileg korlátozni igyekeznek az előterek betöltésezését. Igv nevezetesen az 1882. évi árvíz alkalmával nagy károkat okozott «legnagó»-i gátszakadás után a töltések s a gátszakadások megvizsgálására kiküldött nagyobb szakbizottság, az Adige folyó menti hullámterek tulkeskeny voltával is foglalkozván, kimondotta és javaslatba hozta, hogy az Adige folyó mentén a hullámterek minimális szélessége 130 m. legyen. Hasonlóképen az 1896. évben a Renó folyó Zenó-Vecchia nevezetű szakaszán bekövetkezett nagy káru gátszakadás után megtartott szakvizsgálatoknak egyik eredménye lett annak az elvnek kimondása, hogy eme folyó mentén a hullámtereknek 100 m.-nél keskenyebbre való betöltésezése a jövőben meg nem engedhető. Végül nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy a mig a Pó folyó középső szakaszán u. in. a Ticinó torkolata alatti s feletti részeken továbbá az ottani mellékfolyók mentén az árvizek magassága, — hasonlóan mint az nálunk a közép s alsó Tiszán van, — az ármente'sítetl terep szine felett 3 — 5 m. között váltakozik, addig mind eme folyó, mind a Renó és Adige folyók alsó vidékein, számos kilométer hosszban azt a szomorú észleletet tettük, hogy itt a campagna védelmére már 9--12 m. magas gátak építése vált szükségessé, mert eme folyó szakaszokon már a kis vizek színeinek a campagnával és a folyó vízjátékának túlnyomó része az ármentesített területek átlagos nivója felett mozog. Mindeme emelkedések az esés kiegyenlítéséből származnak, mint ezt az elsőrendű olasz mérnökök alaposan kimutatták és semmi összefüggésben nincsenek a töltésezéssel. Hogy a töltések közzé Togás emelné a folyó medrét, téves megfigyelésnek bizonyult; a mederemelkedések helyenkint tényleg megvannak, de azok az esés kiegyenlítődéséből és az esés növelésére szükséges emelkedésekből származnak, mi megtörténvén, a medernek további emel-