Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)
II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról
34 lata feletti részen circa 5000 m : !, a Ticinó folyóé Lombardini mérnök mérései szerint 5400 m 3, a Renó folyóé, melyről alább szintén lesz szó, circa 1800 m 3 és az Adige-é 2000 m 3. A Pó az Alpoknak déli nyúlványait képező Piemonti hegységek keletfelöli lejtőjéből ered; és mivel vízgyűjtője északról az Alpoktól védve, enyhébb éghajlat alatt fekszik,továbbá ugyanily enyhe éghajlát alól származnak a Ticinó torkolatán felül beömlő balparti, valamint az összes jobbparti mellékfolyói is, mely utóbbiak az Apenninekböl erednek, a jelzett vízgyűjtőkről érkező árvizek tulnyomólag csak esőből származnak s télen, továbbá kora tavaszszal, majd pedig ősszel jelentkeznek. Ezzel ellentétben a Pó balpartján levő többi mellékfolyók u. m. a nagy Ticinó, valamint a Lambró, Adda, Oglió és Minció a zord éghajlatú magas Alpokból erednek, s ez okon nagy vizeiket tulnyomólag a hegyvidéki hóoivadásokból nyerik. E fontos körülmény következtében a most nevezett mellékfolyók árvíz-tömegei rendszerint jóval később indulnak meg, miután a Póé és a többi mellékfolyóké már levonult és pedig azért is később, mivel az Alpok hóolvadása s egyéb csapadéka először a felső - olaszországi nagyobb tavakban, u. m. a Lago-Maggiore, Luganó, Comó, Iseó és Garda tavakban tározódik s csak miután e természetes nagy tartányok már megteltek vízzel, jelentkezik a Ticinó és a többi folyó árvize s nyomul a Pó völgyébe, a mi nagy szerencse, mert ha a nevezett alpi folyók, különösen a roppant vízdus Ticinó árvize előbb leérkezve, találkoznék a Pó árhullámával, egyesülésük az olasz szakértők véleménye szerint is Felsö-Olaszországot végpusztulással fenyegetné. Felemlítésre méltó még a Pó folyó eme rövid — általános jellegű — ismer.tetése keretében, hogy a felső-olaszországi folyók egyrészt az árvizek gyors lezűdulása következtében, másrészt az öntözésre szükséges nagy mennyiségű vízkivétel miatt az év nagy részében igen csekély hozamúak és ez okból rendkívül sekélyek és zátonvosak lévén, nagyobb vízi jármüvekkel nem hajózhatók; csakis néhány apróbb bárkát láttunk vizükön, melyek többnyire csupán rövid utakra mentek. A hidak a folyók felett általában oly alacsonyra építvék, hogy alattuk nagyobb vízi járómüvek még közepes vízállás mellett sem közlekedhetnének. Érdekes megfigyelésünk továbbá, hogy a mig nálunk az 1879. évi árvíz-katasztrófák után a Tisza-szabályozás hiányainak megbirálására behívott külföldi szaktudósok javaslatára az u. n. szabványos hullámtéri szélességek betartásának a nagyvizek akadálytalan lefolyása érdekében jelentős fontosságot tulajdonítanak, addig felső Olaszországban a hullámterekre és nagy vízi emésztő képességükre eddigelé majdnem semmi figyelmet sem fordítottak, a mi kitűnik ama fontos észleletből, hogy itt a fötöltések előtereit, az u. n. golenákat. majdnem mindenütt betöltésezték
