Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

III. Udránszky József kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

152S Mindazon esetekben, midőn hordalékos hegyi patakok rendezését czélozzák, a rendezést nemcsak magára a patak fövölgyére és medrére, hanem a vízgyűjtő környékén látható vízmosásos és kopár területekre is ki kell terjeszteni, mert nélküle a fellépő bajok orvoslása alig lehetséges. Ez okból már a tervezés idejében szükséges, hogy a műszaki és erdészeti szakértők közösen állapítsák meg a rendezés módját és összefüggő műveletben dolgozzák ki. Mind a vízjogi, mind az erdőtörvény, sőt a mezőgazdaságról és mezörendörségröl szóló törvény is kiváló súlyt vet ezen kérdések megoldására és csak czélszerü alkalmazásukra van szükség, hogy a kellő eredményt elérhessük. Majdnem kivétel nélkül mederrendezéssel kapcsolatos munkálatokra lévén szükség, az 1894. évi XlI-ik t.-czikk alapján megindított eljárás aligha vezetne eredményre, mert ez nézetem szerint csakis egyes, még nagy mértékben ki nem fejlődött vízmosásoknál alkalmazható, melyek kisebbszerű fonásokkal, ültetésekkel még megköthetők, mert már a végrehajtására vonatkozó rendelet 13-ik §-a is jelzi, hogy messzebb menő munkálatoknál az illetékes kultúrmérnöki hivatal útján tervek készítendők, Az eljárás ennélfogva minden esetre a vízjogi törvény alapján volna megindítandó, hisz annak 55. §-a erre elég alapot nyújt; magára a hozzájárulásra nézve is megállapítja a haszonaránylagos teherviselés elvét, de a végrehajtás dolgában kibocsátott általános rendelet 86-ik §-a is igen helyesen fejti ki, hogy a vízmosások megszüntetésére vonatkozó intézkedések lehetőleg összhangba hozandók a vízmedrek és árkok fentartására és rendszeres tisztogatására szolgáló munkálatokkal, mert ezek tényleg majdnem mindenütt elválaszthatlan összefüggő egységes rendezést igényelnek. Az eljárásra nézve a vízjogi törvény 176-ik §-a intézkedik és a rendes engedélyező eljárást írja elő. Másrészt azonban az 1894-ik évi XII. t.-czikk is tartalmaz oly intézkedéseket, melyek üdvösen felhasználhatók. így nevezetesen a 13. § a legeltetés ügyét szabályozza, a 43. és 47. §-ok a fásítások ügyét mozdítják elő, ámbár nagyobb vízmosásos rendezéseknél okvetlenül külön faiskolákról kell majd gondoskodni. Az 1879-ik évi XXXI-ik t.-czikk már számos oly megállapítást tartalmaz, melyek ily irányú munkálatoknál alig nélkülözhetők, a 165. és 177-ik §-ok a kopár területek befásítását rendelik el és utóbbi meghatározza a módozatokat is, a melyek alapján államilag seg-'lyezhetök. Még inkább gondoskodik és elősegíti a végrehajtást a (eközségi és némely más erdők és kopár területek állami kezeléséről, továbbá a köz-