Vízügyi Közlemények, 1898 (13. füzet)

A Szamos bal- és jobbparti vidék, nemkülönben Szatmár-Németi szabad királyi város érdekében tervezett munkálatok ismertetése

_440 Wallandt Krnö: min. tanácsos: Az előttem szóló fejtegetéseihez hozzájárulok teljes mértékben. Felszólalásomnak más czélja van. Egy korábbi határozatról volt szó, melyről az lett mondva, hogy azt a közlekedésügyi minisztériumban fennálló műszaki tanács hozta. Ez tévedés. A műszaki tanács 1881-ben lett tervezve, a határozat pedig 1880-ból származik. Hozta azt egy bizottság, melynek elnöke Boros Frigyes, tagjai pedig voltak műegyetemi tanár urak, Pestmegye megbízottjai stb. De ez a bizottság se helyezkedett arra, hogy a soroksári zárgátat le kell bontani, sőt ellenkezőleg, hogy semmi körülmények közt lebontani nem szabad, hanem az akkori közvéleménynek megnyugtatására azt mondta, hogy gyengitsük meg a gátat és ha a közvéleményt máskép megnyugtatni nem lehet, meg fogják nyitni. Hisz szuronynyal kellett megvédeni a gátat. Miklós Ödön államtitkár, elnök : Én ezen folyamszakaszon a tervezett munkálatokat a maguk egészében szükségesnek tartom, sőt egy megjegyzésem van itt, a mely még bizonyos részben bizonyos munkálatoknak bővitését és költségemelését czélozza. Szükségesnek tartom pedig főleg azon szempontokból, melyeknek Klimm tanár ur oly helyes kifejezést adott, hogy a munkálatok folytatását képezik azon alkotásoknak, melyeket a főváros érdekében a törvényhozás két évtizeden át annyi kedély megnyugtatására és felizgatása mellett hozott. Ha ezen promontori ágnak a rendes mederkibővitése, helyes profilirozása és az árviz védelmi gátak által megadjuk azon vizle vezető képességét, mely biztositja, hogy a főváros előtt elvonuló vizek lefolyást nyernek, akkor mondhatjuk, hogy minden külső presszió és külső felfogás, mely ezen kérdéseknek ni ás irányú megoldása mellett bizonyos jogosultsággal bilis, határozottan ma már nullifikálódik és remélhetjük, hogy a soroksári ág megnyitásáról többé szó sem lesz. Azt hiszem, hogy azon áldozatokat, melyek az ország közpénzeiből a fővárosra hozattak, sohase kicsinyelve, teljes odaadással igyekeztek a czélt elérni, hogy a főváros semmi ily veszély által fenyegetve ne legyen. Ugyané czélja volt az 1891. határozatnak is, melyhez Bethlen András gróf ő exczellencziája is a legnagyobb készséggel hozzájárult, hogy a rakpartemelés gyorsan végrehajtassék. Ezért teljes elismerés illeti mindazokat, kik ebben a határozathozatalban közreműködtek. Azt hiszem, hogy evvel az öntudattal eltelve, ezen nyilatkozataink, melyeket mint egyhangú megállapodásaink eredményét mondhatok ki és a magyar műszaki karnak ebben e kérdésben való. tömörülése, határozott irányba fogják terelni azokat is, a kik külső presszió alatt téves mentőeszközökhöz akarnak folyamodni. Amennyire a törvényhozás a rendelkezésre álló eszközökkel minket