Vízügyi Közlemények, 1898 (13. füzet)
A Szamos bal- és jobbparti vidék, nemkülönben Szatmár-Németi szabad királyi város érdekében tervezett munkálatok ismertetése
430 Miklós Ödön államtitkár, elnök : Miután a tárgyhoz többen hozzászólani nem kívánnak, a hallottak összefoglalásával kijelentem, hogy a tanács a kérdésben forgó szakaszra vonatkozó tervezetet azon elvi kijelentéssel fogadja el, hogy Mohácstól lefelé az elfajulásra hajló meder fixirozandó és a meglevő átvágások pedig kiképzendők. A Monostorszegnél levő medernek átvágás által tervezett rendezését elvileg helyesli, azonban hozzájárul azon előterjesztéshez, hogy ezen kérdés a végrehajtás előtt újból tárgyaltassék a beállható változásokra való tekintettel. Fekete Zsigmond osztálytanácsos: Az apatin—borovói szakaszon tervezett munkákat ismerteti. Gallacz .János műszaki tanácsos : A Dráva-torkolat feletti dunai átvágással a dunai árviz sodra éppen Almás község partjának vezettetik, minélfogva az eddig is már mutatkozott partomlások még nagyobb mérveket ölthetnek. Czélszerübb volna ezen átvágás felhagyásával az almási kanyart metszeni át egy átvágással, ugy hogy ezen dunai átvágás az úgynevezett «Baksum»-erdőn keresztül vonulna. Ez által az almási partmosások megszűnnének és a Dráva az Almás melletti Duna-ágyba vezetve, a jelenleginél valamivel mélyebb fekvésű torkolattal rendelkezne. Miklós Ödön államtitkár, elnök: A Dráva-toroki átmetszésre vonatkozólag Gallacz tagtárs ur felszólalása oda konkludálna, hogy megtartanék a Duna jelenlegi folyását Almásnál és átmetszést proponálva a 38-dik műnél. De ez már tulvezetne a czélon. Inkább azt nézzük, hogy mi az elkerülhetetlenül szükséges és mi legyen a jövőnek fentartva. Gallacz tanácsos tervét nem tehetném magamévá. Hozzá méltóztatnak ezek kijelentéséhez járulni? (Helyeslés.) Ambrózy Béla kir. főmérnök: Az újvidéki m. kir. folyammérnöki hivatal felügyelete alatt álló folyam szakaszon Borovótól a Száva-torokig a Duna a jobbparton a Fruska-Gora hegyláncz által vezettetik, a balpartot pedig az alföldi mélysík képezi, melynek rendkívül laza kötésű talaját a folyam könnyen támadja meg, ha a víz sodrát valamely körülmény e partok felé tereli. Természetes, hogy ennek következtében a meder túlságos elszélesedése igen gyakori és a teljes elfajulást előmozdítja még az, hogy a felsőbb szakaszokhoz viszonyítva a vizszin esése jelentékenyen megcsökken s a csekélyebb eleven erő nem képes a folyam ágyában tovább mozgatni a rendkívüli mennyiségű finom homokhordalékot, mely a folyam ezen szakaszára főként a Drávából származik. Az ős iclők óta minden emberi beavatkozás nélkül működő természeti erők előidézték aztán, hogy a meder igen sok helyen 800—1000—1400 m. széles, melynek partjai között 3—4 ágra szakadva tévelyeg az örökké változó sekély vizi