Vízügyi Közlemények, 1898 (13. füzet)
A Szamos bal- és jobbparti vidék, nemkülönben Szatmár-Németi szabad királyi város érdekében tervezett munkálatok ismertetése
395 Tisza torkolata alatti legrosszabb szakaszán leendő kedvezőbbé tétele mindenesetre legfontosabb a Tiszára nézve, a mennyiben ott az árvizek levonulása igen sok kivánnivalót hagy fenn. Minthogy emiitett mederjavitás önként érthetően nem csupán a korai tavaszi, hanem a többi áradások levezetésére is felette kedvező hatással lenne, kétségtelen tehát, hogy a Dunának ilyetén szabályozása, t. i. a Tisza torkolata alatti vizlefolyási viszonyok kedvezőbbé tétele által főleg a Tisza legalsó szakaszának szorongatott helyzetén jelentékenyen enyhiteni lehetne. A Tiszavölgy helyzetének ilyetén enyhitését pedig előtérbe hozza és sürgőssé teszi azon szomorú körülmény, hogy a Tiszánál a meder rendezéséhez tulajdonképpen még hozzá se fogtak, a Tisza szabadon maradt hullámtereinek elvonásához és ezzel a vizek további lezuditásához már is nagy mohósággal kezdenek hozzálátni. Mindezen nyomós okok szükségessé teszik, hogy a Dunának alsóbb, főleg pedig annak a Tisza torkolata alatti rossz esési viszonyokban sinlődő szakaszának gyökeres rendezése és megjavitása a tervezetbe szintén felvétessék és hogy ezen munkálatok végrehajtása a hozzájuk fűződő kettős (t. i. a hajózási és ármentesitési) érdekeknél fogva mielőbb napirendre tűzessék. Tagadhatatlan, hogy a szabályozás ilyen kiterjesztése jelentékeny költségtöbbletet igényel. Annak nagy részét azonban okszerű munkabeosztás és takarékosság mellett az előirányzott 28 millió frtnyi költség keretén belül is végre lehetne hajtani, mert ha a szabályozási müvek előállításakor nem törekszünk arra, hogy a meder állapota a megjavítani kívánt pontokon egyszerre mintegy varázsütésre átváltoznék, hanem e helyett az egyes meder-rendetlenségeket fokozatosan fogjuk kiküszöbölni, ha a munkálatokat nem concentráljuk a folyam egyes pontjaira, hanem a rendelkezésünkre álló költségek felhasználására egyszerre több szakaszt veszünk munka alá s a meder átalakítását egyszerre több pontnál kezdjük meg és a folyam mederképező erejének felhasználásával fogjuk évről-évre fejleszteni, a szabályozási munkák összességében időhalasztást sem szenvedve lényeges megtakarításokat érhetünk el. A Duna folyam mederképző munkájának okszerű irányítása mellett ugyanis az uj partok képzésére szolgáló müveknél, főleg pedig a meder kimélyitésénél sok munka elmellőzhető lesz. Minthogy a szabályozandó folyamszakaszok közül a legfelsőkben az előirányzott kotrás az összes tervezett munkálatoknak igen nagy hányadrészét képezi és a legtöbb a mederösszeszükitések helyére van tervezve, : igen valószínű, hogy a
