Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)

A czukorgyári szennyvizek tisztítása. Józsa László, műszaki tanácsos külföldi tanulmány-utjáról szóló jelentése

16 kútba, hanem egy a kút közepén, annak majdnem a fenékig nyúló csövön át, mi által a viz már a kútban kényszerül alulról felfelé haladni. A csö körül egy osztómű van alkalmazva, mely a viznek a kútba való egyenletes elosztását eszközli. Ez olyképen van szerkesztve, hogy mintegy 30° alatt hajló pálczákra a redőnyökhöz hasonlóan falapok vannak erösitve, mi által a csőből kifolyó viz kénytelen a redőnyök közötti hézagokon áthaladni és ez által a viz szétosztva halad felfelé. Ujabban a hengerben még egy második osztómű is alkalmaztatik. Ezen rövid leirás a készülék szerkezetét és működését éthetövé teszi. Az ezen kivül szükséges gépészeti berendezések ismertetését feleslegesnek tartom, miután már ez jelen jelentésem keretén kivül esik. Azért csak röviden megemlitem, hogy a vegyszerek gépek segélyével kevertetnek a szennyvízhez és hogy a lerakódott iszap és szenny szivattyú segélyével távolittatik el a kútból és kellőleg kipréselve könnyen szállítható téglány alakban állíttatik elő és használtatik fel trágyázásra. Az eljárásra vonatkozólag a következőket kell még előadnom. A szennyviz gépek segélyével a megfelelő vegyszerekkel kevertetik és egy falazott csatornába vezettetik a fent leirt készülék kútjának aljára. A mint a henger és a D csö alsó vége viz alá kerül és a hengerben ritkított levegő állíttatik elő, a viz azonnal felfelé száll. Ezen felszállás alkalmával a folyási irány változásával válik ki a szenny és a legnehezebb részek a kút fenekén lerakódnak; a könnyebb részek ellenben a viz sebessége által felfelé vitetnek és a faj súlyuknak megfelelő magasságig fel is szállnak. Ily formán a készülékben az iszap felfelé mindig kisebb szemcséjű és fajsúlyú részekből álló rétegekben helyezkedik el. A rétegek iszaprészei rövid idő múlva jobban összeállanak, tömörebbek, nehezebbek lesznek, lefelé szállnak az alsóbb rétegbe, onnan ismét lejebb, inig végtére a kút aljára jutnak, a honnan azután a fent említett módon eltávolíttatnak. A készülék helyes szerkesztése mellett a felső osztó mű fölé már csak a tiszta víz jut, lefelé pedig mindinkább sűrűbb és sűrűbb iszaprétegek helyezkednek el. A vegyszerekkel kevert szennyviz felfelé haladva kénytelen ezen különféle egymás fölött fekvő iszaprétegeken áthatolni, a mikor is úgyszólván ellenáramban filtrálódik. A készülékben előálló filtrátiót tehát ideálisnak lehetne nevezni, miután a szennyvizek előbb a durvább és később a finomabb szemcséjű iszap-, illetve szűrő rétegen kénytelen áthatolni. A Rothe-Roeclmer-féle eljárásnál tehát nemcsak a nehézkedés, hanem a filtrálás hatása is számba veendő. Ehhez még azon előny is járul, hogy a fentebb vázolt működés folytán, az iszap szűrő a vegyszereknek teljes kihasználását is lehetővé teszi. Ugyanis az esetleg felesleges mértékben hozzákevert vegyszerek utólagosan a netán szükségesnél kevesebbel kevert szennyviz által felhasználtatnak. Az ülepesztö medenczéknél ez az eset nem igen állhat elő, mivel ezeknél a felesleges