Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)

A folyók kisvizi medrének szabályozása. Irta Girardon H. a Rhone-szabályozó kirendeltség főmérnöke. Fordította Bogdánfy Ödön kir. mérnök

136 minden ponton az elragadó erö a leggyakoribb árvizek alkalmával létesülő munkának megfelelő értéket nyer. Az esés igy, a ni ennyire lehet, állandó lesz, vagyis eltekintve a rendkivüli árvizektől, melyek nagy rongálásokat idéznek elő, változása a középhelyzet körül igen szük határok között oszcillál. A tapasztalat teljesen igazolja e megjegyzéseket. A Rhone különösen sok példát mutat, mely a dolgot világossá teszi. Középső szakaszában három mellékfolyót vesz föl, melyek, ha nem is olyan nagyok mint ö maga, mégis igen jelentékenyek; ezek: az Ain, Saöne és Isére. Az Ain torrens jellegű, legkisebb vizhozománya igen csekély, mig nagy vizei jelentékeny tömegűek; málékony talapon folyik keresztül és nagy mennyiségű hordalékot visz magával. Ennélfogva beömlésénél jelentékeny zátonyt létesít és hordalékkúpja elgátolja a völgyet, lefelé nagyobb esést létesítvén, mint fölfelé. És valóban a saulti bukástól az Ain beömléséig, illetőleg a beömlés fölött 30 kilométer hosszban a középesés 0.30 m. kilométerenkint, mig a beömléstöl lefelé a Saóne beömléséig, 35 km. hosszúságban az átlagos esés 0.81 m. kilométerenkint. A Saóne ellenkezőleg csöndes vízjárásu, csak homokot és apró kavicsot szállít, sok vize van és kevés hordaléka ; hatása tehát ellenkezőleg a Rhone kimélyítésében és az esés megkisebbítésében kell, hogy nyilvánuljon. És valóban, mig a beömlés fölött mint láttuk 0.81 m. az esés, addig alatta egész az Isére beömléséig 100 km. hosszúságban nem több, mint 0.5 m. kilométerenkint. Az Isére-nek végre, épúgy mint az Ain-nek, sokkal hevesebb a vízjárása, mint a Rhóne-nak ; ennélfogva kell, hogy mint az Ain, fölemelje a medret és lefelé megnövelje az esést. Valóban, mig a Saöne és Isére közt a középesés 0'50 m. kilométerenkint, a beömlés alatt 0.775 m.-re emelkedik és megmarad e nagyság mellett 90 km. hosszúságban, mig a Rhone egy sereg kevéssé jelentékeny mellékfolyóval megnövekedve elegendő vizet nem hömpölyget, hogy esését kilométerenkint 0.50 m.-re kisebbítse. Nem minden mellékfolyó gyakorol az esés eloszlására ily erős hatást, de kisebb mértékben mindeniknek hasonló működése van, t. i. a hosszanti metszetben, hol a főbb pontokat a sziklaküszöbök és a nagyobb mellékfolyók beömlései képezik, ujabb, kevéssé jelentékeny, de gyakori töréseket okoznak. És minthogy a szabályozási munkálatok szempontjából tekintett időszakok alatt a fő- és mellékfolyók vízjárásának általános feltételei kevéssé változók: a mellékfolyók hatása is mindig egyértelmű és e hatás a profil alakjának, valamint a zátonyok helyének bizonyos állandóságot igyekszik adni. Azonban e befolyás nem az egyedüli dolog, amit itt tekintetbe kell venni és ha a nagy mellékfolyók hatása kiválóan fontos is, a kis mellékfolyóké csak kevés jelentőségű ; e hatásokat egybe kell vetni még azokkal.