Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)

A folyók kisvizi medrének szabályozása. Irta Girardon H. a Rhone-szabályozó kirendeltség főmérnöke. Fordította Bogdánfy Ödön kir. mérnök

137 melyek a föfolyő egész medrében az ellenállások eloszlásától származnak. És ebből mindjárt megérthető, hogy a profil alakja és a zátonyok helyzete annál nagyobb állandóságot nyer, minél állandóbbak maguk az ellenállások. Fontos. dolog tehát figyelmet fordítani azon befolyásra, metyet a folyó medrében levő ellenállások természete és eloszlása a meder alakjának és esésének általános elrendezésére gyakorol. Vizsgáljuk mindenekelőtt a helyszínrajz alakját. Ha gondolunk egyenes és épnégyszögü medret, melyben a víz oly magassággal és eséssel folyik, hogy az elragadó erő nem tudja mozgásba hozni a fenék és partok anyagát, akkor a folyás végtelenségig fog tartani anélkül, hogy a helyszínrajzban, vagy proíilban valami változás történnék ; ilyforma az eset a falazott csatornáknál. De ha a fenék nem teljesen ellenálló, akkor a vízmennyiség és magasság növekedtével az elragadó erő nagyobb lesz a fenék ellenállásánál és az anyag tovavitele megkezdődik. Hogy mégis a profil épnégyszögü és a meder egyenes maradjon, szükséges, hogy az elmosott anyagok szelete mindenütt pontosan egyforma legyen, ami megköveteli, hogy az elragadó erő és ellenállás minden ponton állandó maradjon. Nyilvánvaló azonban, hogy a természetes vízfolyásoknál e föltétel sohasem teljesül. Ellenkezőleg a víztömeg maga előtt igen különböző ellenállású anyagokat talál és a folyó ott nyit magának utat, hol legkevesebb az ellenállás. Ily módon a folyó völgyutat csinál magának, vagyis megalkotja a legnagyobb mélységek vonalát, hol az elragadó erő nagyobb, mint a szelvény többi pontjain ; a kivájás mindaddig tart, mig a profilnak oly alakja nem lesz, melynek minden pontján a munkaegyensuly elö nem áll. A folyás kitérül az ö eredeti, a partokkal egyenközü irányából és valamelyik oldal felé hajlik. Ha e part megtámadhatlan, az elevenerö örvények képzésére forgácsolódik, melyek a medret kiássák és a folyás visszaverődik a túlsó oldalra ; igy megy az áram egyik parttól a másikhoz, többé-kevésbbé sinus-vonalat írva le, melynek alakját a vízfolyás kezdeti iránya és a fenék ellenállása határozza meg. Ha a part megtámadható, akkor azt a víz elmossa, a folyás kitérése erösebb lesz és a jelenség mindaddig tart, mig a folyás visszahajtásának megfelelő ellenállás nem áll elö ; mindkét esetben tehát ugyanaz a tünemény jelentkezik, csakhogy e második esetben az uj part visszaverődési szöge, vagyis görbesége sokkal erösebb, mint az előző esetben. Világos egyébként, hogy az első visszaverődést egy másik követi, ezt egy harmadik olyformán, hogy úgy a megtámadhatlan, mint a kimosható partok közt a viz sodra folyton egyik parttól a másikig húzódva sinus-vonalat ir le. Azonban a kanyargós alak nemcsak általános, hanem szükségképeni jelenség is, mely a meder különnemü alkotásából ered ; épen ezért könnyen megérthető az a befolyás, melyet a vezérér állandóságára a partok megerősítése gyakorol, meggátolván eltolódásuk terjedését, megállapítván körvonalukat, 18