Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)
A folyók kisvizi medrének szabályozása. Irta Girardon H. a Rhone-szabályozó kirendeltség főmérnöke. Fordította Bogdánfy Ödön kir. mérnök
131 leget ad. Minden lecsapódás, illetőleg minden áradás ujabb rétegeket szakít ki a hegyekből, fölemeli útközben a mederben összegyűlt törmeléket, magával viszi annyira, amennyire eleven ereje megengedi, lerakja, midőn már nem tudja tovább vinni, hogy onnan a kevésbé nehéz részeket újra elszállítsa és végre a tengerbe vigye azon anyagokat, melyek előbbi szállítások folytán könnyebbekké lettek és hozzá közelebb ülepedtek le. Ilyformán a hordaléknak a hegyekből a tengerbe húzódása hasonlít valamely nagy hullám tovaterjedéséhez, mely fölemelkedik és alászáll a vízhullámával s melynek hossza és magassága minden ponton azon folytonosan váltakozó körülmények szerint módosul, melyek a lehuzódás pillanatában mutatkoznak. Világos egyébként, hogy e mozgás annál jobban tűnik ki, minél inkább meg van a vizek mozgásának periodikus jellege, minél nagyobb a kis- és nagyvizek tömegének viszonya, minél hirtelenebb hajlásuak és minél gyorsabb a folyás. Mig ellenkezőleg ott, a hol a folyók csakis az esők járásának vannak alávetve, hol az esők járása maga is szabályos, hol a talaj, melyre a csapadék hull, átbocsátó, hosszú ideig, nagy mennyiségben magában tartja a vizet és csak lassanként engedi elfolyni s végül, hol az esés enyhe, a folyás szabályos : ott a hullám elnyúlik és ellaposodik, de azért sohasem tűnik el egészen, a hordalék járása mindig váltakozó marad és meg-megszakitott mozgásait nyugvási időszakok váltják föl. Ez különben a vizek mozgásának időszakos voltából és mennyiségének változásából szükségképen következik. A folyó elragadó ereje csak akkor viszi tovább hordalékát, ha egy bizonyos, hogy úgy mondjuk hatásos nagyságot elért és aztán, ha a vizmennyiség kisebbedése folytán e magasság alá süly ed, akkor a hordalék megáll és leülepszik. Ez természeti törvény, melyet nem lehet megváltoztatni és a szabályozási munkákkal foglalkozó mérnöknek le kell mondania arról, hogy valaha ez időszakos mozgást folytonos mozgássá változtassa s meg kell elégednie, ha előre láthatja a zátonyok helyét s azok alakját a lehetőség határain belül szabályozhatja. De nemcsak ez az egyedüli dolog, melyet a tapasztalat megmutat: lehetséges még a viz és hordalék kettős mozgásának egymásra hatásából más, ép ily bizonyos jelenségeket fölfedezni, más, ép ily szükséges következtetéseket vonni, ha kissé közelebbről vizsgáljuk a folyton változó elragadó erő hatását a változó ellenállású talajra. Mondottuk föntebb, hogy az elragadó erő növekszik a víz tömegével és az eséssel. Du Boys egyik érdekes tanulmányában, mely az „Annales des Fonts et Chaussées"-ban jelent meg (1879. II. kötet), megállapítja, hogy ez erő arányos a tömeggel és az eséssel olyformán, hogy az elragadó erőt, mely г esés mellett a fenék egy négyzetméterére a fölötte levő H magasságú vízoszlop tömegével hat, a következő képlet adja : 11*
