Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)

A belga, német- és bajorországi városok vízvezetéke és csatornázása. Jelentés Farkass Kálmán kir. főmérnök külföldi tanulmány-útjáról

IIS határértékek voltak megállapítva, addig most ebből a szempontból enyhébbek a követelmények és a határszámok sok esetben tullépetnek. Annál szigoruabbak azonban a szervesanyag-tartalomra nézve, mert minél nagyobb a szervesanyag-tartalom, annál jobb tenyészhelyet találnak benne a baktériumok és annál nagyobb a lehetőség arra. hogy a viz betegségterjesztö csirákat tarialmazhat. Ebben az irányban a bakterológia haladása a vizmü-technikusnak nagy segítséget nyújt és habár nagy baktérium-tartalom nem jelent egyúttal élvezetre alkalmatlan vizet, mert lehetnek ezek teljesen ártalmatlanok is, azonban minél nagyobb a baktérium-tartalom, annál valószínűbbnek tartják, hogy ezek közé járványos időben ártalmas és betegséget okozó csirák is juthatnak. A forrás- és talajvizek rendszerint igen kevés csirát tartalmaznak és igy ezeknek ily tekintetből való tisztítása nem szükséges, azonban különösen a talajvizek sokszor tetemes mennyiségű vasat tartalmaznak, miáltal azok használatra alkalmatlanok. Ezen vizeket azelőtt kizárták a használatból, mert a vastalanitásra megbízható módszerek nem állottak rendelkezésre. Most azonban, mint az több német városban látható, erre nézve igen egyszerű, megbízható és nem is drága módot használnak, mely abból áll, hogy a vizben levő vasoxydul levegöveli sürü érintkezés által vasoxyddá élenyittetik, mely egy üllepesztö-medenczében leüllepszik és azután a viz megszüretik. Ily módon a viz vastartalma oly kis mértékre redukálódik, a mi a használatra többé nem ártalmas. Északi Németország talajvizének legnagyobb része vastartalmú lévén, azelőtt ott talajvizvezetékeket nem létesítettek és nagy költségen mesterséges szűrő-telepeket állítottak fel folyó- vagy tóvizre, mint ez Berlinben is történt. Jelenleg azonban ezen módszer gyakorlati alkalmazhatósága beigazolva lévén, mi sem áll útjában annak, hogy vastartalmú talajvizek alkalmaztassanak. Hazánkban is sok helyen igen vasas a talajviz, úgy, hogy ezen módot nálunk is kénytelenek leszünk alkalmazni, mint pl. az aradi vízvezeték tervezeténél történt. Győrben, hol a vízvezeték már több év óta működik, azonban a vizet vastartalma végett nem mondják kifogástalannak, szintén szükséges volna a vízmüvet ily vastalanitó berendezéssel kiegészíteni. Ott, hol sem forrás-, sem talajviz elegendő minőség és mennyiségben nem kapható, a felületi vizek vezettetnek a városba. Ezen patak-, folyó- vagy tóviz a régi házi megszűréssel szemben most kizárólagosan központi szűréssel tisztíttatik, mely mindössze — habár az a házi szűröket készitö gyárak által erősen megtámadtatik — mégis a házi szűréssel szemben úgy jó eredmény, mint megbízhatóság, pontosság és olcsóság szempontjából feltétlenül elönvösebbnek mondható, úgy, hogy sok német városban, hol a viz nyílt és eléggé fertőzött vízfolyásokból nyeretik, a legkitűnőbb ivóvizet készítik mesterséges homokszüréssel. Ilyen viznek azután gondos szürökezelés mellett, az ingadozó hőfokon kívül, más hátránya nincs, megbecsülhetetlen előnye pedig az, hogy