Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)

A belga, német- és bajorországi városok vízvezetéke és csatornázása. Jelentés Farkass Kálmán kir. főmérnök külföldi tanulmány-útjáról

119 rendszerint oly nagy mennyiségben áll rendelkezésre, hogy a vízszolgáltatásban a vízmennyiséget illetőleg zavarok nem támadhatnak. Mindazonáltal, minthogy a mesterségesen szűrt viz minősége, tehát ártalmatlansága is emberi gondozástól függ, azért jelenleg még, kivéve Amerikát és Angliát, a városok ellátásánál csak szükség esetén alkalmaznak mesterségesen szűrt felületi vizet. Angliában túlnyomóan mesterségesen szűrt vizet használnak, ujabban azonban leginkább hatalmas völgyzárakkal összegyűjtött felületi vizet vezetnek a nagyobb városokba ; az ily vízmüvek rendesen a legnagyobb befektetési tökét igénylik. Németországban ujabban Remscheid-en épült völgyzárral egybekötött vízmű. A vízszolgáltatás módjára nézve megjegyzendő, hogy az majdnem kizárólagosan folytonos, azaz a vezeték vize a lakosságnak állandóan rendelkezésére áll, ellentétben a némely német és angol városban azelőtt alkalmazott intermittáló móddal, mely szerint csak a napnak bizonyos óráiban volt lehetséges a minden egyes házban alkalmazott víztartót megtölteni. Hamburgban ezen mód csak 3 év óta szűnt meg. Azonkívül azt is látjuk, hogy az egész nyugaton a vizleadás az egyes fogyasztók részére nagyobbrészt vízmérő-óra segélyével történik, mert csak így lehet a vízpazarlásnak gátot vetni és a vizleadás költségeit igazságosan elosztani. Az azelőtt megbízhatatlan vízórák helyébe, sokkal megbízhatóbb és elég pontosan jelző ujabb szerkezetek léptek. Sok német városban csak vízórák segélyével sikerült a fogyasztást a kellő határok között tartani és vízmüvek sokszor rendkívül költséges kibővítését elodázni. A fogyasztók által elhasznált vízért fizetett dijak kivetésére a legkülönbözőbb kivetési kulcsokkal találkozunk, de bármiképen is legyen a vizdij kivetve, okvetlenül szükséges, hogy a házi vezetékbe vízmérő legyen beigtatva, annak ellenőrzésére, hogy vájjon az illető lakó nem fogyasztott e többet, mint a mennyi az ö terhére kivetett vízdíjnak megfelel. Az órán észlelt esetleges többfogyasztásért járó köbméterenként megállapított dij a fogyasztón behajtandó. A vízvezetéki müvek kivitele körül is észlelhető némi haladás. A talajvízből táplált vízvezetékeknél különösen a vizgyüjtés módja változott, mert míg azelőtt gyakran vízszintes gyüjtö-gallériák segélyével szerették a talajvizet nyerni, addig most a legtöbb esetben, a sok tekintetben czélsz-erüebb függőleges gyüjtökutak jönnek alkalmazásba. Ezen kutak összecsavart öntöttvas gyűrűkből állanak, melyek kotrás segélyével sülyesztetnek. De sülyesztenek most kutakat fagyasztási eljárással, valamint sűrített levegő igénybevételével is. Ezen utóbbi két eljárás ugyan drágább, mint a kotrás, de sokkal biztosabb és gyorsabb munkát tesz lehetővé. Oly helyeken, hol a talajvizet homokból kénytelenek nyerni, fúrt csökutakkal gyűjtik a vizet, a csökutak alsó végére, a homok betódulása ellen, bronzdrótból készült finom szitaszövetet tesznek, mely szövet időnként kiemelhető és kitisztítható ; vagy pedig viz-