Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)

A belga, német- és bajorországi városok vízvezetéke és csatornázása. Jelentés Farkass Kálmán kir. főmérnök külföldi tanulmány-útjáról

11(5 fennálló igényekkel összeegyeztesse. Ezen értekezlet mult évi januárban meg is tartatott és eredményeként egy 17 szakaszból álló szabályzat készült, melyben „a felületi vizeknek koleraveszély idején mesterséges homokszürés általi tisztítása körül követendő alapelvek

u vannak lefektetve. Már ezen szabályzat czíméböl (koleraveszély esetén) kiviláglik annak irányzata, habár ezen kifejezés igen tág fogalom, mert pl. a hygienikusok előtt még az 1894. év is koleraveszély alatt állónak tekintetett. Ezenkivül a szabályzat csak felületi vizekre (folyók, tavak) intézkedik és a szintén gyakran mesterséges tisztitást igénylő talajvizekre nem vonatkozik. Ezen szabályzatban különösen a baktériumok általi infectió elleni védekezés módjai vannak figyelembe véve ; igy pl. meg van határozva, hogy addig, mig az illető müvek viszonyai felöl egész pontos és körülményes ismeretek beszereztetnek, addig a szűrt viz köbcentiméteren kint 100-nál több fejlödésképes csirát ne tartalmazzon. Látni ebből, hogy a szabályzat már az egyes vizmüvek helyzetének figyelembevételét helyezi kilátásba, a mi annyit jelent, hogy idővel az illető szürötelepek viszonyainak alapos kiismerése után a fenti határszámnál esetleg kisebb vagy nagyobb szám fog az egyes szürötelepekre megállapittatni. Általában észrevehető Németországban az 1892-iki hamburgi járvány hatása a városok közegészségügyére és habár az Hamburg városára, a több ezer emberélet elpusztítása által, borzasztó csapásnak mondható, azért általánosan elismerhető az, hogy a járvány következményeként a városi vizmüvek körül észrevehető nagyobb gond, lelkiismeretesség és tisztaság által egész középeurópa közegészségügye hatalmas lendületet kapott és igy a Hamburgban elhaltak száma az azóta elért kisebb halálozási arány által már némileg kiegyen üttetett. Nem lehet helye itt annak, hogy körutamon megtekintett számos nagy és kis város vizmüveit és csatornázásait leírjam, hanem inkább az összbenyomás és általános tapasztalatok registrálása fog talán némi érdekkel birni. A városi vízvezetékeknél mindinkább kidomborodik az a nézet, hogy még a legnagyobb városokban is egységes ellátást igyekeznek keresztülvinni és igy az elkülönített ivó- és használati vezetékek és az azokkal járó sokféle kellemetlenségek mindinkább háttérba szorulnak. Kettős vezetéket, azaz külön ivó- és használati vizet csak igen kevés városban találunk és pedig különösen ott, hol kellő mennyiségű kifogástalan ivóviz be nem szerezhető és igy az ivóviznél sokkal nagyobb mennyiségű használati viz gyanánt külön vezetékben kevésbé jó minőségű szállíttatik a városba. Ily eset különösen Bécs és Párisban látható, hol az elégtelen mennyiségű forrásvizeket szűrt Duna-, illetve Szajna-vizzel pótolják. Ezen használati viz élvezetre alkalmatlannak van jelezve, mindazonáltal alig kerülhető el, hogy abból helylyel-közzel ivóvizet ne hordjanak. Ebből következik egyúttal az is, hogy kétféle vizzel való ellátásnál még a haszná-