Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)
A belga, német- és bajorországi városok vízvezetéke és csatornázása. Jelentés Farkass Kálmán kir. főmérnök külföldi tanulmány-útjáról
lakos, azaz a nagyherczegség lakosszámának közel 1/ 5 része láttatik el ivó- és használati vízzel, azaz egy lakosra kb. 28 márka, azaz 16 frt 80 kr. befektetési töke esik, ami 5%-os amortisatióval évenkint 84 krajczárt tesz ki. Württembergben és Elsass-Lothringiában szintén állami közegek tervezik a városi és községi vízvezetékeket és e téren különösen a württembergi vizszegény hegységekben bámulatra méltó munkálatokat vittek keresztül és egész vidékek lakhatását tették lehetségessé. Általában mondható, hogy a dél-német államokban a vízvezetéki ügyre a legnagyobb gond fordittatik és a községek úgy műszakilag, mint anyagilag a legmeszszebbmenö állami segélyezést élvezik. Ezen államokban is több kisebb vízmüvet volt alkalmam megtekinteni és láttam, hogy még a legkisebb községek is képesek egy jól tervezett vízvezeték költségeit elviselni, söt abból sok esetben még anyagi hasznot is húznak. Poroszországban már sokkal kevesebb történik e téren olyannyira, hogy különösen a kis községek és városok itt egészen támasz nélkül állanak és inkább az amúgy is vagyonos és jó administratióval bíró nagy városok vízmüvei irányában nagyobb a figyelem, a mennyiben a Berlinben székelő birodalmi egészségügyi hivatal részéről szigorú ellenőrzésben részesülnek. Ezen ellenőrzés, különösen a mesterséges szürötelepekkel bíró városoknál kezeltetik igen erélyesen, mióta a hires Koch dr. által a mesterséges szűrők kezelése körüli eljárás szabályoztatott. Ezen szabályozásnak is megvoltak azonban a hátrányai, a mennyiben az összes németországi városok mesterséges szürötelepeit most egy és ugyanazon szabályzat szerint kívánták kezelni, mely körülményből sok kellemetlenség és helytelen eljárás származott, mert minden folyónak vize szűrési szempontból más és más természetű és igy a szűrési eljárásnak, valamint a szűrt viz iránti igényeknek is különbözőknek kellene lenni. Különösen áll ez a viznek baktérium-tartalmára nézve ; ugyanis sokszor a szűrendő nyers viz oly tiszta, hogy a maximumként kikötött köbcentiméterenkénti maximális 100 fejlödésképes csira minden nehézség nélkül elérhető, söt a szűrés által sokszor 15—20-ra is leszáll azok száma, más esetben pedig a nyers viz baktérium-tartalma oly óriási nagy lesz, hogy lehetetlen azt a szűrés által 100-ra lehozni. Azonkívül a baktérium-tartalom meghatározására alkalmazott módszerek ma még oly bizonytalanok és kétesek, hogy csak a legpontosabban dolgozó szakember vizsgálatai iránt lehet bizalommal lenni és az ily emberek sokkal kevesebb számban állanak rendelkezésre, semhogy minden mesterséges szürötelepnél alkalmazhatók lennének. Ezen körülménynél fogva a német szűrő-technikusok ezen rendelet ellen állást foglaltak és arra indították a kormányt, hogy egy orvosi hygienikusok és egészségügyi mérnökökből álló értekezletet hívjon össze a czélból, hogy a fenti rendeletben foglalt kívánalmakat a gyakorlati kivihetőséggel és a
