Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)

A belga, német- és bajorországi városok vízvezetéke és csatornázása. Jelentés Farkass Kálmán kir. főmérnök külföldi tanulmány-útjáról

Ill rendszer a gyakorlatban igen óvatosan és nagy biztosítékok és tartalékok mellett hajtható csak végre. Antwerpen csatornázása — eltekintve attól, hogy közegészségügyileg nem megfelelő — rendkívül érdekes, a mennyiben a belváros főcsatornái tulajdonképen a régi vársánczok beboltozásából keletkeztek. Ugyanis Antwerpen máiévszázadok óta mindég megerősített város volt és az Escaut folyó vize által táplált vársánczokkal volt körülvéve. A város lakosságának szaporodása folytán ezen sánczok idöszakonkint áthelyeztettek és a váron belül maradt régi sánczok beboltozás által földalatti csatornákká alakíttattak át. Legutóbb 1856-ban lett a vár jelentékenyen nagyobbítva és az uj erődítmények kb. 2—-3 kilométerrel lettek kihelyezve. A város csatornázási szempontból — ezáltal két lényegesen különböző részre oszlik, ugyanis az 1856-ban lerombolt vársánczon belöli városrész 7—11 m. széles, 3 4 in. magas beboltozott téglacsatornakkal bir, melyek tartalmukat közvetlen az Escaut folyóba öntik, míg az 1856 óta épült új városrészek modern főgyűjtőkkel bírnak, melyek az Escaut egy mellékfolyójába a Schya-ba ömlenek. Az összes csatornák csupán a csapadék- és házi vizeket veszik fel, míg az ürülékek pöczegödrökben gyűjtetnek, mely utóbbiak tartalma pneumatikus kocsik által ürittetik ki és hordatik el hajók közvetítésével a közeli kertészeteknek. Az összes csatornák kiömlése időszakos. Ugyanis a tenger közelsége folytán az Escaut folyó vizszine a nap részében nem engedi meg a lefolyást. Minthogy a csatornák nincsenek szivattyú-telepekkel ellátva, azért a csapadék- és házivizeket a nap а/з részében raktározni kell. Erre nézve igen jó szolgálatot tesznek a régi beboltozott vársánczok, melyek igen nagy raktározó képessége 44 zsilippel segittetik elö. A dagály elmulta után a zsilipek kinyittatnak és a csatornák kiürülnek. Száraz időszakokban dagály idején friss vizzel töltik meg az összes csatornákat, úgy, hogy az apálykor hathatósan lehet őket öbliteni. Ezen csatornázási rendszer érdekes unicumot képez; föhátránya azonban az, hogy az óriási nagy szelvényű csatornákban a folyás oly elenyésző csekély, hogy sok piszok üllepedik le a csatorna fenekén, az oldalfalak és fenék pedig nem lévén teljesen vizáthatlanul falazva, a csatornák szennyes vize a talajba tódul, annak vizét és levegőjét megfertőzteti, ezáltal megrontván a közegészség egyik főfaktorát. Fentiekből látható, hogy a nyitott szemekkel utazó idegen a világkiállítást rendező város közegészségügyi viszonyaival éppen nem lehet megelégedve. Ha még hozzátesszük azt, hogy a város utczái — mint ez a legtöbb régi váraknál tapasztalható — igen szűkek és magas házakkal lévén beépitve, sötétek és piszkosak, továbbá, hogy a világhírű forgalommal bíró kikötő, a modern kikötőkkel szemben elég primitív felszereléssel bir, akkor érthetetlenné válik előttünk, hogy Belgium miért engedte éppen Antwerpenben rendezni a kiállítást, holott az Bruxelles-ben — a continens egyik legked-