Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)

A belga, német- és bajorországi városok vízvezetéke és csatornázása. Jelentés Farkass Kálmán kir. főmérnök külföldi tanulmány-útjáról

110 teleii üdülést keresni, liogy ezen helyeken azután mit szolgáltak fel, azt csak hozzáértő chemikus lett volna képes meghatározni. A világkiállítással igy végezvén, még két napig maradtam Antwerpenben. hogy az ottani városi vizszürök és csatornázási munkákról tájékozást szerezzek. Ezen munkálatokat itt csak röviden irom le azért, hogy kimutassam, hogyan nem kell vízvezetéket és csatornázást építeni. Az antwerpeni vízmű a „Nethe" nevü folyóból veszi ki vizét. Ezen folyó vize azonban az Antwerpen fölött levő több város csatornavize által oly nagy mértékben van szerves anyagokkal megfertőztetve, hogy közönséges szűréssel nem volt lehetséges a vizet élvezhetővé tenni. Ezért az antwerpeni vízmű tulajdonosa — egy angol részvénytársaság — az Anderson-féle víztisztító eljárást alkalmazta. Ezen eljárás lényege abban áll. hogy a tisztítandó vizet egy körforgó készülékben vasszilánkokkal hozzák benső érintkezésbe, miáltal a viz oldható oxydul alakjában vasat vesz fel. Ezen készüléket elhagyva a viz szellőzésnek vétetik alá, miáltal az oldható vasoxydul oldhatatlan vasoxydhydráttá alakul át, mely azután lecsapódik Ezen oxydatió, illetve lecsapódás által állítólag a vizben levő organikus anyagok nagy része megsemmisül, illetve oxydálódik, mely körülmény az illető feltaláló által úgy magyaráztatik, hogy a vasnak azon tulajdonsága volna, hogy oxvdálásánál különösen a status nascensben a vizben lévő organikus anyagokat oxydálja, mialatt a vasoxvdhydrat maga is vasoxvdullá redukálódik, azonban a levegő behatása alatt ismét vasoxydra élenyül. Ezen egész eljárásnál tehát a vas az éleny közvetítését, végzi, miáltal a szerves anyagok sokkal hathatósabban és gyorsabban oxydálódnak, mintha csupán levegővel érintkeznek. Ezen eljárás után a viz üllepesztö medenczékben kissé megtisztul és azután közönséges homokszürökön gyorsan megszüretik. Az ezen eljárásnak tulajdonított előnyök tehát azok, hogy a viz egyszerűen és gyorsan tisztíttatik, és a homokszürés igen gyorsan, aránylag kis szüröfelülettel végezhető, miután a viz a leirt módon előkészíttetett. Ezáltal az egész berendezés befektetési költsége a közönséges homok-szűréssel szemben állítólag igen csekély. Végül megjegyzendő, hogy belga egyetemi tanárok vizsgálata szerint ezen eljárás által a vizben foglalt organikus anyagok 45- -90° 0-al, a baktériumok pedig több mint 99°/o-al redukálódnak, a mi minden esetre figyelemre méltó eredmény volna. Mindez papíron leírva gyönyörűen hangzik. Úgy látszik azonban, hogy Antwerpenben ez nem teljesedett be, mert a megízlelt viznek igen gyanús ize volt, miből azt kellett következtetnem, hogy talán az antwerpeni víztisztító-telep méretezésénél talán mégis túlbecsülték a rendszer előnyeit úgy, hogy az alkalmazott homokszürök területe túl kicsire lett előirányozva, miáltal a szűrés menete sokkal gyorsabb, mint azt az előtisztítás megkívánná. Mindebből az következik, hogy ezen — elméletileg igen szép —