Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)
A czukorgyári szennyvizek tisztítása. Józsa László, műszaki tanácsos külföldi tanulmány-utjáról szóló jelentése
104 Jelentésem első részében már felemlítettem azt, hogy nem teljesen megfelelő eljárás, egy vízpróbából nyert adatokból az egész víztisztítás jóságára következtetéseket vonni, de a jelen esetben más adatok nem állnak rendelkezésemre. Ezek felhasználásával s a helyszínén tett tapasztalatok alapján véleményemet a viztisztitásra vonatkozólag a következőkben ismertetem : 1. Az oldatlan (lebegő) alkatrészek tekintetében a víztisztítás teljesen megfelelő, a mennyiben a szennyvízből ugy a szervetlen, mint szerves alkatrészek nagy része eltávolittatik. 2. Az oldott szervetlen és szerves alkatrészeket illetőleg nem történik ez meg olyan sikerrel, de az eredmény még mindig kielégítő, mert látjuk, hogy a szerves anyagok oxydálásához szükséges éleny a szennyes viz 1 literjében 91 1/4 mgr., a tisztitott vízben 8*5 mgr. (a jó ivóvíznél kell 1*38—2'5 mgr.). 3. A közönséges alagcsövezéssel való víztisztítást legsikeresebben a roitzsehi czukorgyár alkalmazta. Ha az annál talált vegvelemzési eredményeket a most közlőitekkel összehasonlítjuk, úgy azt fogjuk találni, hogy a víztisztítás mindkét esetben úgyszólván egyformán sikerült. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mig a roitzsehi gyár a diffusióhoz mindig friss vizet használ, addig a sokolnitzi gyár a vizpróbák vételekor már 40 napon át ugyanazon vizzel dolgozott, Tehát a sokolnitzi gyár sokkal rosszabb körülmények között ugyanazt az eredményt elérvén, mondhatjuk, hogy viztisztitása aránylag jobb a roitzschin ál. 4. Ha a sokolnitzi czukorgyár víztisztítását, az ugyanazon viszonyok között, azaz folytonosan, ugyanazon vizzel dolgozó delitzschi czukorgyárral összehasonlítjuk, úgy azt látjuk, hogy Delitzsehen a tisztitott vízben levő szerves anyagok oxydáláshoz 3'2-szer annyi oxygen kell, mint Sokolnitzon ; tehát az utóbbi határozottan nagyobb eredménnyel tisztítja szennyvizeit. 5. Mig a roitzsehi gyár ugyanazon, a delitzschi gyár rosszabb eredmény elérésére 19, illetve 11*7 k. hold alagcsövezett területtel rendelkezett, addig Sokolnitzon 2 hold 532 G-öl nagyságú terület elégséges volt. Ha ezen — a vegyi elemzésekből vont következtetésekkel és a viz állandóságára már fentebb mondottakkal kapcsolatban felemiitjük még azon körülményt. hogy a tisztitott viz minden hátrány nélkül az egész campagne alatt a diffusióhoz is felhasználtatik, úgy a sokolnitzi gyárban alkalmazott viztisztitási eljárás által elért eredményt nemcsak kielégítőnek mondhatjuk, hanem az eljárást olyannak tekinthetjük, mely a czukorgyári szennyvíztisztítás nehéz feladatát alagcsövezéssel kapcsolatos talajszürés utján aránytalanul kis terület felhasználásával oldja meg. Igen érdekes volna a fentebb emiitett czukorgyárak szennyes víz kezeléseit pénzügyi szempontból is összehasonlítani, de erre nézve nem rendelkezem a szükséges adatok felett, melyek a kérdés alapos feldolgozását lehetségessé tennék. Ez okból csak általánosságban állapitható meg, melyik eljárás olcsóbb, melyik drágább. Erre nézve is azonban ismernünk kell a sokolnitzi gyár berendezési és üzem-költségeit.
