Vízügyi Közlemények, 1894 (9. füzet)

Kolossváry Ödön: kulturmérnök külföldi tanulmányutjáról szóló jelentése

8 800 lélekre hektáronkint, az ezek által elhasznált vízmennyiségnek fele 9 óra alatt lesz felhasználva, a napi elhasznált vizre pedig feltételezi, hogy az fölémelkedhetik 125 literre fejenkint, ezen esetben tehát a szenyviz a város területének egy hektárja után másodperczenkint 155 litert tesz ki. Ehhez hozzáadva a naponkint 25'%,-re felvett csapadéknak felét, mely a beszivárgás és elpárolgáson kívül elvezetésre szorul és a mely hektáronkint és másodperczenkint P45 literre rug ; az elvezetendő viz maximuma tehát a város kiterjedése után hektáronkint és másodperczenkint 3 litert fog kitenni. Normális körülmények között azonban csak a naponként és fejenkint 125 literre felvett szenyvizet kell elvezetni, mely egy lélek után egy évben 45-6 köbmétert tesz ki. Ezt véve alapul, az Angliában 10—20,000 köbméterben megállapított normalia középértékének 15,000 köbméter szenyviznek egy hektárra való vezetése szerint a hektáronkinti vízmennyiség a lakosok számában kifejezve azt mutatja, hogy egy hektárra 300 lakosnak szenyvize számitható. Heiden és König a terület nagyságát más alapon számítják, ők összehasonlítják az ily öntözött területen elért legnagyobb évi termések által felhasznált és az egy ember szenyvize által egy éven át szolgáltatott trágyaanyagot és ebből azon következtetésre jutnak, hogy míg 60 egyén által szolgáltatott nitrogén elegendő a legnagyobb termés által a talajból elvont nitrogén pótlásra, addig a phosphorsav pótlására 110 és a kálium pótlására 200 egyén szenyvize (per 150 liter) szükséges. Ezek szerint tehát nem számítunk sokat egy hektárra, ha az öntözendő terület nagyságát ugy állapítjuk meg, hogy minden 200—250 lakosra egy hektár terület essék. A területek nagyrészt tényleg ezen arány szerint vannak megválasztva, így esik hektáronkint Berlinben 270, Aldershotlagerben 212, Penrithben 250, Banburyban 204, Warwickban 238 lélek. Párisban a genvillieri öntözésnél, hol az öntöző vízből mindenki annyit használ fel, mennyi neki tetszik, a zöldségtermelők 60,000 köbméter vizet használnak fel hektáronkint, 1873-ban pedig 62 hektáron fel lett használva 7.200,000 köbméter szenyviz, vagyis hektáronkint 115,560 köbméter. A víznek ily tömegekben való felhasználása azonban az előzmények szerint a megszűrt víz tisztaságának rovására történhetik csak, mert a növényzet nem lóvén képes a talajban raktározott ásványi alkatrészek felhasználására, az oldott állapotban létező szerves anyagok további kiválasztása akadályba ütközik. c) A talajvíz állása. Figyelembe veendő továbbá a terület megválasztásánál a talaj-