Vízügyi Közlemények, 1894 (9. füzet)

Szalay Dezső kulturmérnök külföldi tanulmányutjáról szóló jelentése

58 legnagyobb tömegét szolgáltató ok megszüntessek, zárógátakat létesítettek. Minthogy a Grüntenbergről jövő hordalék mészkő, a zárógátakhoz szükséges anyagot, magából a hordalékból kiszedett nagyobb kődarabok szolgáltatták. Ebből lett félköralakban száraz falazat létesítve, a fal felső élénél nagyobb köveket alkalmaztak s a gátak egytől nyolcz méterig változó magasságának megfelelő hosszúságban az utófenék ugyancsak száraz falazatból készíttetett. Ezen völgyzáró-gátak által teljesen el lett érve az, hogy a torrens medrét tovább nem mélyíti, mert azok mögött a hordalék lerakodik, a medret betölti, minek megtörténtével, a gát fokozatos időnkinti magasbitása által a meder mindinkább sekélyebb lesz. A lejtők csuszamlása és igy a hordalékképződés is meg fog szűnni, aminthogy ez a müvek elkészülte utáni aránylag rövid idő alatt már is kedvezően tapasztal ható. Hogy a patak részére onnét kezdve, hol az a hegyszakadékot elhagyja, meder létesitessék, mintegy 1 V> méter magas fenékmérséklők lettek készítve egyelőre csak nagyobb távolságban ; ezek mögött a hordalék lerakodik, másrészt az átbukott viz a fenékmérséklőkön alul a hordalék tömegében medret váj, mely később közbeigtatott teljes szelvényében kövekkel kirakott fenékmérséklők által lesz biztosítva. Nem lett volna czélszerü e meder létesítésére hordalékból, két párhuzamos töltést előállítani, mert ez most, midőn a hordalékképződés nem szűnt meg, csakhamar feliszapolódott volna és a meglevő nagy esés következtében beálló sebesség mellett a viz erejének nem lett volna képes a talaj kellő ellenállást kifejteni. A munka keresztülvitele felülről kezdve halad lefelé és elég kedvező eredményt mutat. Sajnálatos körülmény az, hogy ezen nagy befektetést igényelő munka — nem állván rendelkezésre kellő mennyiségű pénzösszeg — lassan halad. Nagy hiba még az, hogy a torrenset határoló hegylejtők befásitására nincs kellő gond fordítva és igy a hordalékképződés csak részben szűnt meg, úgy, hogy a patak azon szakaszán, hol az az Iller völgyébe ér és esése egyszerre jelentékenyen csökken, még ma is nagymennyiségű hordaléklerakodás mutatkozik. Bár úgy látszik, hogy az ebből eredő kártétel sokkal kisebb, semmint az első tekintetre látszik, mert a tőzeges rétben a hordalék rövid idő alatt úgyszólván elsülyed és a hol 1—2 év előtt alig volt egyéb látható kőhalmaznál, most a legdúsabb növényzet tenyész. Az ismertetett munkálat 5700 írtba került és ezen összegnek megfelelő befektetés, legnagyobbrészt a község lakosai áldozatkészségének eredménye s lia ma a kitűzött czél elérését teljes siker nem is követte, mégis a kezdet nehézségein túl vannak, a munka