Vízügyi Közlemények, 1894 (9. füzet)

Kolossváry Ödön: kulturmérnök külföldi tanulmányutjáról szóló jelentése

sára, a bizottság meg is tette javaslatait, azonban eltekintve attól, hogy a városoknak és gyártulajdonosoknak megtiltatott ujabban is a kisebb és nagyobb vízfolyásoknak káros bemocskolása és ujabb csatornáknak a folyóvizekbe közvetlenül való bevezetése, a bevezethető viz minőségére nézve pedig bizonyos normáliák lettek előirva, — egyéb törvényes intézkedés nem történt 1876-ig, midőn is a folyóvizek bemocskolásának meggátlására szolgáló intézkedések törvénybe foglaltattak és 1886-ban az 1876-iki törvény hatályon kivül való helyezésével ujabb törvéynyel szabályoztattak. Annyi eredménye azonban már ezen ujabbi törvények behozatala előtt is lett a kérdés napirendre való tűzésének és a régi törvénybe foglalt tilalomnak, hogy a csatornavizeknek az élő vízfolyásba való bevezetése előtti megtisztítása behatóan tanulmányoztatott, ennek alapján a megtisztítás eszközlésére három rendszer fejlődött ki, mely rendszerek szerint az 50-es évektől egész 1873-ig már 128 városban történt a csatornavizeknek megtisztítása. Ezen rendszerek a következők : I. a szenyvizekből a tisztátalan anyagoknak vegyi alkatrészek hozzáadása segélyével való kiválasztása, II. a csatornavizekkel való öntözés és III. a csatornavizeknek megszűrése. I-so rendszer. A vegyi utón való megtisztítás rendszere szerint Angliában 1873-ban már 30 városban lettek a csatornavizek megtisztítva, ujabban ezen rendszer Németországban is alkalmazást nyert egyes városokban, így Frankfurt, Wiesbaden és Essenben. Nem volt ugyan alkalmam ezen berendezéseket is megtekinteni, hanem szükségesnek tartom mégis a berendezések egyikét a kezemhez jutott leírások alapján megismertetni főbb vonásaiban, hogy a különböző rendszerekre vonatkozólag az összehasonlítást indokoltan megtehessem. Maina melletti Frankfurt 150,000 lakossal bir és a városi szenyvizek száraz időben 25—30,000 köbméterre rúgnak naponta. A szenyvizek megtisztítására, mielőtt azok a Mainába bevezettetnének, az ülepedő medenczék rendszere fogadtatván el, e czélból 1887-ben a város fejlődésére való tekintettel a Maina balpartján egy alkalmas terület lett kiszemelve, hol jelenleg két csoport ülepedő meclencze van berendezve, mindegyik csoport áll 4 medenczéből, melyek a szél és fagy ellen be vannak fedve. Ezen medenczék felül 6 méter, alul 5-4 méter szélesek, a befolyásnál 2 méter,