Vízügyi Közlemények, 1894 (9. füzet)

Lisznyai Tihamér és Zlinszky Elek kulturmérnökök külföldi tanulmányutjáról szóló jelentése

24 dagályának is ki lévén téve, azoknak lecsapolása szabadon nem eszközölhető, úgy, hogy e miatt nem szánthatják a földeket, hanem kénytelenek azokat kapával megművelni. Az utóbb emiitett cso­portba pedig a Pó völgyében vizfolyás irányában feljebb, Novara és Vercelli körül fekvő területek tartoznak, hol már a lecsapolás tökéletesen keresztül van vive, úgy, hogy itt már a föld megmű­velése kivétel nélkül ekével történhetik. A most emiitett két csoport között mintegy átmenetet képez az Ostiglia és Verona környékén a Pó és Ecs vagy Adige folyók között fekvő terület, hol a rizsföldek megművelése, daczára annak, hogy a lecsapolás megvan, mégis kapálással történik. Ezen terület, vagyis az úgynevezett „Valii Veronesi ed Ostigliesi" rövid idővel ezelőtt még állandó mocsarat képezett, de jelenleg már lecsapol­tatván, rendszeresen műveltetik és legnagyobbrészt rizstermelésre használtatik. Az elmocsárosodásnak oka az volt, hogy az Adige folyó vize a Castagnaro mellett képződött szakadáson állandóan ezen területre folyt, a nélkül, hogy innen a viznek lefolyása lett volna, minélfogva ezen nagy terület egy része állandóan tavat, másik része pedig mocsarat képezett, melyek vize csakis párolgás által fogyhatott el, mi rendszerint oly későn következett be, hogy ekkor már a területnek mezőgazdasági kihasználásáról szó sem lehetett. A lecsapolásra készitett terv kivitelére a társulat 1872-ben alakult meg és a munkálatokhoz ekkor hozzákezdvén, a csator­nákat 1882. évig teljesen kiépitette, mi által ezen nagy, mintegy 30,000 hektárt kitevő mocsárterület lecsapoltatott és a kulturának átadatott, úgy, hogy azon jelenleg már a legszebb gazdaságokat találjuk, melyeknek majdnem mindegyikében a fősuly a rizsterme­lésre van fordítva. A rizstermelés ezen 3 csoportba tartozó földeknél főbb voná­saiban egyformán, a föntebb leirt módon történik, különbséget főleg a föld megművelésében, a trágya alkalmazásában és a vízkezelés­ben találunk. Az első csoportnál trágyát csak ritkán, Ostiglia környékén már gyakrabban, Novara környékén pedig majdnem kivétel nétkül alkalmaznak. Legszívesebben istáló-trágyával trágyáznak és csak kivételesen alkalmazzák a műtrágyát — superphosphatot — több­nyire újonnan berendezett tábláknál, melyekbe ez esetben japáni vagy kaukázusi rizsfajt szoktak vetni. A faj megválasztására egyébként nem sok gondot fordítanak, mi érthető is, mert a ked­vező éghajlati viszonyok folytán bármely fajt is megtermeszthetnek, A számos rizsfajból majdnem minden olaszországi gazdaságban többfélét vetnek, sőt annyira nem törekednek tiszta mag nyerésére

Next

/
Thumbnails
Contents