Vízügyi Közlemények, 1894 (9. füzet)

Lisznyai Tihamér és Zlinszky Elek kulturmérnökök külföldi tanulmányutjáról szóló jelentése

24 dagályának is ki lévén téve, azoknak lecsapolása szabadon nem eszközölhető, úgy, hogy e miatt nem szánthatják a földeket, hanem kénytelenek azokat kapával megművelni. Az utóbb emiitett csoportba pedig a Pó völgyében vizfolyás irányában feljebb, Novara és Vercelli körül fekvő területek tartoznak, hol már a lecsapolás tökéletesen keresztül van vive, úgy, hogy itt már a föld megművelése kivétel nélkül ekével történhetik. A most emiitett két csoport között mintegy átmenetet képez az Ostiglia és Verona környékén a Pó és Ecs vagy Adige folyók között fekvő terület, hol a rizsföldek megművelése, daczára annak, hogy a lecsapolás megvan, mégis kapálással történik. Ezen terület, vagyis az úgynevezett „Valii Veronesi ed Ostigliesi" rövid idővel ezelőtt még állandó mocsarat képezett, de jelenleg már lecsapoltatván, rendszeresen műveltetik és legnagyobbrészt rizstermelésre használtatik. Az elmocsárosodásnak oka az volt, hogy az Adige folyó vize a Castagnaro mellett képződött szakadáson állandóan ezen területre folyt, a nélkül, hogy innen a viznek lefolyása lett volna, minélfogva ezen nagy terület egy része állandóan tavat, másik része pedig mocsarat képezett, melyek vize csakis párolgás által fogyhatott el, mi rendszerint oly későn következett be, hogy ekkor már a területnek mezőgazdasági kihasználásáról szó sem lehetett. A lecsapolásra készitett terv kivitelére a társulat 1872-ben alakult meg és a munkálatokhoz ekkor hozzákezdvén, a csatornákat 1882. évig teljesen kiépitette, mi által ezen nagy, mintegy 30,000 hektárt kitevő mocsárterület lecsapoltatott és a kulturának átadatott, úgy, hogy azon jelenleg már a legszebb gazdaságokat találjuk, melyeknek majdnem mindegyikében a fősuly a rizstermelésre van fordítva. A rizstermelés ezen 3 csoportba tartozó földeknél főbb vonásaiban egyformán, a föntebb leirt módon történik, különbséget főleg a föld megművelésében, a trágya alkalmazásában és a vízkezelésben találunk. Az első csoportnál trágyát csak ritkán, Ostiglia környékén már gyakrabban, Novara környékén pedig majdnem kivétel nétkül alkalmaznak. Legszívesebben istáló-trágyával trágyáznak és csak kivételesen alkalmazzák a műtrágyát — superphosphatot — többnyire újonnan berendezett tábláknál, melyekbe ez esetben japáni vagy kaukázusi rizsfajt szoktak vetni. A faj megválasztására egyébként nem sok gondot fordítanak, mi érthető is, mert a kedvező éghajlati viszonyok folytán bármely fajt is megtermeszthetnek, A számos rizsfajból majdnem minden olaszországi gazdaságban többfélét vetnek, sőt annyira nem törekednek tiszta mag nyerésére