Vízügyi Közlemények, 1894 (9. füzet)

Lisznyai Tihamér és Zlinszky Elek kulturmérnökök külföldi tanulmányutjáról szóló jelentése

23 Ezen föltételeknek a continensen legjobban megfelel Olaszországnak északi, a Pó folyó és az alpesi tavak között fekvő része, hol ezen tavakat és azok lefolyásait a Pó folyóval összekötő számos mesterséges öntöző csatorna lehetővé teszi azt, hogy az egész vidék öntözésre berendeztessék. Azonkivül a föld kitűnő minősége mellett a kedvező éghajlati viszonyok is alkalmassá teszik ezen vidéket a rizs termelésére. A rizstermelésnél követett eljárás Olaszország ezen vidékén jelenleg is megegyezik avval, melyet évszázadokon át folytattak, a nélkül, hogy bármi tekintetben ujitás vagy változtatás történt volna. Jelenleg is a föld megmivelése után a vizzel megtöltött táblákba vetik kézi erővel a vizben megáztatott magot, melynek kikelése után néhány napon át a táblákról leeresztik a vizet oly czélból, hogy a növény a földben könnyebben gyökeret verjen és megerősödjék, hogy az ezután a táblákra ismét reáeresztett viz hullámzása általa növény ki neszaggattasék. A táblákon a viz eleinte csekély, átlag mintegy 10 cm. magasan tartatik s csak a növény fejlődésével emeltetik fokozatosan magasabbra, úgy hogy a viz mélysége akkor, a mikor a növény már teljesen ki van fejlődve, 25—30 cm.-t tesz ki. A felverődő gyomot, sást, kákát és vizi muhart, a rizs kikeltétől egészen annak virágzásáig terjedő időszakban szükség szerint egyszer vagy többször kigyomlálják. A megért rizs a szárazzá tett táblákról sarlóval vágatik le és rendszerint közönséges cséplőgéppel csépeltetik el. Cséplés után a rizs vagy téglával kirakott szérűkön elteritve, a nap melege által, vagy pedig mesterséges száritókon megszárittatik és csak ezután hordatik a magtárba. Ezen eljárás követtetik általában a rizstermelésnél egész Olaszországban, úgy, hogy a helyi viszonyok által indokolt csekély változásoktól eltekintve különbség egyes vidékeken leginkább csak a föld megművelése tekintetében mutatkozik. A föld megművelése tekintetében a rizsföldek Olaszországban általában három főcsoportba oszthatók, melyek közül az elsőbe tartoznak azon területek, a melyeknél a tökéletes lecsapolásról gondoskodva nincsen ; ezeknél a rizsföldekről csakis a felületi vizet tudják leereszteni, de a földet kiszárítani már nem képesek, úgy hogy az mindig annyira nedves és annyira át van ázva, hogy ekével nem művelhető к meg, hanem e helyett kézi erővel, t. i. kapával művelik meg a földet. Más vidékeken pedig, hol a tökéletes lecsapolás elérhető, a földet rendes, mély szántással művelik meg. Az első csoportba tartoznak különösen Velencze tartományban a Pó deltája körül elterülő risztelepek, melyek többnyire a tenger