Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)

IV. A mederrendezésről általában

48 Sarkantyúk nem javasoltatnak; de ezek a végrehajtásnál kivételesen és ideiglenesen, hol a körülmények ugy hozzák magukkal, megengedhetök. Az ily sarkantyúk a müépitmények végleges kiépítésénél keresztgátakká fognak válni. A müépitmények és mélyitö munkálatok alkalmazásánál határozott rendszert kivánunk követni, mert a rendszer nélkül végrehajtott partbiztositások és egyes elzárások története mindenütt azt mutatja, hogy az ily müvek idők multával nagy pénzösszegeket nyelnek el, de hatásuk a vizfolyási viszonyok javítására nem áll arányban a hozott áldozatokkal. A mederrendezésnél tehát a legfőbb elv, hogy az egy határozott rendszer keretében hajtassék végre. Ezt a keretet láthatóan a folyam természetének megfelelő helyes irány és szabványos mederszélesség adja meg. A müépitmények és kotrások alkalmazásánál a vonalirány, költségek, továbbá bizonyos közgazdasági érdekek és a végrehajtás megfelelő módozatai különös irányelveket követelnek meg, melyek a folyam vidék sajátságai, a folyam vizjárási viszonyai és más körülmények szerint módosulnak. Ezeket az irányelveket a Közép-Dunára a következőkben lehet összefoglalni: A vonalozásra nézve, a mennyire lehet, alkalmazkodni kivánunk ugyan a meglevő meder irányához, azonban a hol ezt müépitményekkel kellően helyesbíteni nem lehet, ott a radikális eszközöktől sem riadtunk vissza, mert végeredményben ezek rendesen olcsóbbak, mint a palliativ módon helytelen takarékoskodásból alkalmazott építmények, melyek azért válhatnak drágábbakká, mert folytonos kiegészítéseket és tatarozásokat igényelnek. A müépitményeket lehetőleg a szabványos szélességnek megfelelő vonalba vagy legalább ehhez igen közel kívánjuk építeni, nehogy túlbö mederszélesség támadjon, vagy a folyam alkalmat vehessen magának a szabályozás után is medrét kelletén túl kibővíteni, mely esetben a szabályozás haszna kérdésessé válhatik. A partvédezetek vonalozásánál ezért oly esetben, midőn rendes szabályozási vonal egyszerre nem létesíthető, mert a part töredező vonalban megy, a végrehajtást ugy kívánjuk intézni, hogy az építmény fokozatosan a kellő irányt nyerhesse. Párhuzamos müvek elejét, a hol a költségekre való tekintet egyelőre kivételt nem követel, lehetőleg partoknál fogjuk kezdeni vagy azok felső végét partvédezetekhez, kötni ; mert a párhuzamos müvek elejének szükségtelen oldalt kanyaritása által közbe öblök maradhatnak meg, melyek a folyam sodrát megrontják s melyek a folyamot arra kényszeritik, hogy a mü elejét alámossa. Továbbá átvágások elején azok fejlődése érdekében az elhagyandó kanyar felöl a mederpart eleje megkötendő, mert másként a folyam a kanyar homorú oldalán tovább képződhetik, mi az átvágás rovására esik s ez nemcsak nem fejlődhetik, hanem a folyam inkább feliszapolhatja és így utólag az átvágás fejlesztése költségesebb müveleteket tehet szükségesekké.