Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)

IV. A mederrendezésről általában

44 A természetes vízjárást azért hangsúlyozzuk, mert mindenki előtt ismeretes, hogy a folyók mesterséges csatornázásával azok vízmélységét jelentékenyen lehet növelni. A Dunának duzzasztók utján való csatornázásáról azonban szó nem lehet és igy csakis a természetes vízjárásra fektethetjük tervezéseinket. A közép-mélységek kimutatásából láttuk, hogy a Dunának átlagos mélysége Szeremlétöl lefelé a 3 métert a 0 viz alatt meghaladja, Duna-Radványtól odáig pedig a jobb szakaszokon a 3 métert közel eléri. Miután azonban az aldunai hajózási akadályok eltávolítása a Vaskapun csakis —3 méterre, azonfelül legalább egyelőre —2 méterre történik: igen közel fekszik a gondolat, hogy fogadjuk el a —3 métert olyannak, mely felé törekednünk kell, s melyet ha talán a czélba vett szabályozások által nem is érünk el teljesen, de megfelelő pótmunkák utján mindenesetre biztosithatunk. Hogy nyomban ez valójában elérhető is legyen: a normális szélésséget határoló párbuzamos müveknek magasságát keilend szakaszon unt helyesen, a medert alkotó talaj természetéhez képest megállapítani, a mire a rész letes tervezéseknél kívánunk kiváló súlyt fektetni, tekintetbe véve a már ott esetleg létező építkezéseket. Vagyis a normális szélesség és a müépitmények magassága a 0 viz fölött, egymással mindenkor a legszorosabb kapcsolatba lesz hozandó, mert e két tényezőtől függ az előálló közép mélység. A 0 alatt 3 méter középmélységnek elérésére a Dunán nem csupán a hajózás érdekében kell törekednünk, hanem a jégtorlódások képzödhetésének megakadályozása szempontjából is. Nevezetesen a budapesti Dunarész szabályozásának tervezésénél megejtett tanulmányokból kitűnt, hogy azon egészséges szelvényekben, melyekben jégtorlódás sohasem képződött a közép vízmélység —3 méter körül változott. Szóval úgy a hajózási, mint a jéglevonulási szempontok egyaránt arra indítanak, hogy a —3 métert ne csak elérni, de a mennyiben arányban álló költségek határán belül lehetséges azt meghaladni is törekedjünk. A Duna folyam szabályozásánál egy további fontos tényező, melyre kiváló figyelmet kell fordítanunk, a vonalozás. Ha a Duna folyását megtekintjük, lehetetlen, hogy első pillanatra szemünkbe ne tűnjék az a szabályos, határozott főirány, melyet — a dráva-toroki rész kivételével — a folyam egyes, nagy fordulópontjai között követ. Ennek a következménye, hogy az érintett szakasz kivételével a Dunán alig lett átvágás végrehajtva és csakis egy van tervezve Palánka fölött. A folyam vonalozásánál a hajózás, a jéglevonulás és a partok biztosítása játszák a főszerepet. A hirtelen kanyarulatok, kivált a vontató hajózásra nézve sok nehézséget okoznak ; azonban még nagyobb akadályokat gördítenek a jég levonulása elé és nem ritkán jégtorlaszok képződését idézik elő.