Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)

I. Vizrajzi fölvételek és adatok

21 czember 22-én dél tájban, a borrévi fordulatnál, Tolnán alól 2 mérfölddel, 24-én reggel pedig, azaz mintegy 42 órával később, a Hármas-Szigetnek alsó részén, a faddi görbületnél állott be a Duna. „Hogy azonban a Hármas-Szigetnél történt jégmegakadás nem tulaj donitható az alsó megakadásnak, világos azon környülállásból, melynél fogva a borrévi fordulattól fölfelé csak Tolnáig, azaz 2 mérföldnyi közre, találtatott darabos és összetódult jég ; Tolnától fogva pedig szintén a Hármas-Szigetig szinjég boritá a folyam vizszinét ; a mi nem lehetne, ha a felső jég megállásnak az alsó akadásnak volt volna következése. „Érdekes ittt megjegyezni, hogy a vásonyi átvágásban, melynek szélessége 50—80 ölig változik, még a vizsgálat idején is (mely az építési főigazgatóság által tétetett) jégtől szabad, tiszta viz találtatott ; s ezt szerencsének mondhatni, mivel, ha a folyam azon nem talál rést elfolyására, a paksi és kalocsai vidékeket minden bizonynyal még nagyobb özön éri. „A Hármas-Szigettől fogva felfelé egészen Budapestig, s azon felül, a Duna szakadatlanul darabos tömedék jéggel van borítva, a mi kétségen kívül valóvá teszi, hogy fölfelé a Duna beállása a leúszó jégnek folyvásti összehalmozása, s az alsóra való hegedőse által történt legyen. „Ezeket előre bocsátván, könnyű lesz a felelet a második pontra. Mert, a mint felebb mondatott, a beállott Duna a borrévi fordulatnál deczember 22-én, a Hármas-Szigetnél pedig deczember 24-én, tehát a tél kezdete óta legkisebb vízállás idejében; a midőn a budai vizmérték 4' 3" 0"' és 4' 2" 3"' mutatott; mert szorosan a 19-dik és 22-dik deczemberi vízállást kell venni, minthogy a viz Budapesttől a borrévi fordulóig mintegy harmadnap alatt (alacsony vízállásnál tudniillik), a Hármas-Szigetig pedig két nap érkezhetik. „Tehát a jégnek így történt beállása (tudniillik alacsony vízállásnál) az eddigi tapasztalással ellenkezésben nincsen, most már az ez évszakban szokatlan magas vízállás lesz kimagyarázandó, „Emlékezni fog mindenki, hogy deczember 20-dika táján meleg idő mellett esőzések uralkodtak, s pedig — hiteles tudósítások szerint — a felsőbb vidékeken még nagyobb mértékben, mint az alsókon. Ezen meleg időjárásnak s esőzésnek következtében tetemesen kezde áradni a Duna, úgyannyira, hogy a komáromi vizmérték szerint deczember 30-án 15' 10" 0"', a budai szerint pedig 30-án 13' 1" 0"' állott a legkisebb viz felett. Emellett a hévmérő is fokonkint a 10-dik fokra szállván a fagyponton alól, a Duna e magas állapotjában számos jeget hozott. „Mig igy a felső esőzések következtében a folyam a mondott magasságra feláradott, azalatt minduntalan akadozott a jég, a Hármas-Szigettől felfelé lassan be-beállva a Duna s végtére január 6-án Budapest között is megállapodott. „Ha figyelemmel tekintetik, mint történt ezen jégihegállapodás, világos lesz, miképen ezen jégbeállás egyik szerző oka lehet-e a magas vízállásnak. A Duna tudnillik, midőn a felső esőzésekből származott árjait aláfelé vivé, sürü ugyan, de nem épen nagy tábláju jéggel zajlott ; mely jégnek nagy része, mielőtt megállapodhatott volna, az előtte álló jégboriték alá vitetett a viznek ereje által, ott dugulásokat, jégtorlásokat, kivált a sekélyeknél okozott, s csak miután összehalmozása által annyi tömöttséget nyert, hogy a viz nyomó erejének ellenállhatott, nyert nyugalmat. „Minthogy deczember 24-dikén a Hármas-Szigetnél, január 6-án reggel pedig Budapest között történt a beállás és ez időközben közel 3 napig jég nélkül folyt a Duna, 10 nap kívántatott a jégnek megállapodására e szinte 20 mérföldet tevő közben, s igy esik minden órára nem több, mint 333 öl. „Az igy beállott jég azonban mennyire szükité a folyam keresztmetszetét s hátrál-