Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)

I. Vizrajzi fölvételek és adatok

22 tatá a víz lefolyását, könnyen gondolható, midőn a folyam-medrének 3A része jég, lU része viz volt. „Különös figyelmet érdemel a Dunának hibás állapota Pest és Budán alól, hol szertelen szélessége erejének oszlását s mélységének csökkenését szüli „Ilyetén jégdugulásoknak kellett kétségkívül formálódni a folyam hosszában a HármasSzigetig mindazon helyeken, hol a folyam zátonyos vagy hibás fordulatu ; és a több helyen történt medermegszükitésének kell tulajdonítani e váratlan jelenést, hogy noha már az egyik árviz-szülő ok megszűnt, a Duna még mindég elég magas állásban tartózkodik. „Kimagyarázható végtére azon körülmény is, miért a Budapesten felül esőré szeken az árviz azon fokra nem hágott melyen Budapest tájékán s azon alul eső vidékeken lenni tapasztaltatott. Ez utóbbi módon tudniillik két ok szülte egy és ugyanazon időben az áradást; a jégbeállás alkalmával támadott, a Duna medrét szükitő jégtorlatok egyfelől, az esőzésre megnőtt Duna másfelől. A felső részekben ellenben ezen árviz-szülő két ok külömböző időben jelent meg, s így e két ok külön-külön nem vala képes ott a folyamot oly magasra árasztani. „Hány körülmények történetei találkozása okozta legyen e rendkívüli árvizet, az előadottakból látható. Világos lett továbbá, hogy nem a jég beállása, hanem a jégnek miképeni, és mely egyéb körülmények között történt megakadása okozta a folyamnak dagályát; hogy végtére mindezen jégdugulatok sem lehettek volna képesek a folyamot a fent jegyzett magasságra emelni, hogy ha a mult évi deczember 20-ika táján történt esőzések következésében a felső vidékekről omladozó víztömegekkel nem neveltetik a folyam. „A folyamnak leirt állapotjára való tekintet valóban alapos aggodalmat gerjeszt, hogy a tavaszi olvadással, ha a jégtódulás nem kedvező körülmények között megy véghez, még nagyobb áradások fognak bekövetkezni ; ha р. о. a felső dunavidékeken meleg esőzések állnának be, mindenekelőtt az alsóbb részeken a Duna zaja megindulhatna." Vásárhelyi a fennebieket közvetlen az 1838. évi árvízveszély előtt irta. A katasztrófa után az Athenäenmban megkezdett czikksorozatát folytatva, abban más lapokban megjelent hasontárgyu czikkek tartalmát czáfolja és ezen czáfolata végén az építészeti főigazgatóság meghagyásából 1838-ban a Csepelsziget orrán felvett, a jégdugulást ábrázoló itt látható keresztszelvényt közli. А&ЗЬ £ЛРЛ/ át/TyVV Áttér azután az 1838-iki árviz lefolyásának leírására. „Budapestnél a Duna beállott január 6-án reggel 20' 6" 9'" vízállással s egész télen át kisebb volt mint 12 láb. Ha a bécsi, pozsonyi, komáromi vizmérték lajstromaiba tekin-