Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)

I. Vizrajzi fölvételek és adatok

20 a mely leirás a még máig is változatlan maradt jégjárási viszonyokra érdekes s helyes világot vethet. Vásárhelyi ezen leirását és a reá vonatkozó magyarázatot Hieronymi Károly „A budapesti Duna-szakasz szabályozása" czimü munkájának*) 23—31-ik lapjáról a kővetkezőkben veszszük át: A II. táblán**) az 1838-iki árvíznek lefolyása van ábrázolva, annak az árvíznek, mely minden eddig észlelt árvizek között a legnagyobb magasságot érte el és Pestet majdnem teljesen elpusztította. A vízállások ismét Pozsonyban, Komáromban, és Budapesten vannak feltüntetve, Ezen ábrából**) látszik, hogy az 1837-ik év végéig a pozsonyi, komáromi és budapesti vizállások között megvolt a szabályos összefüggés, hogy ezen összefüggés teljesen megzavartatott az 1838. év január 1 -tői január 11-éig tartó időszak alatt: hogy ezen időtől kezdve márczius 8-áig volt ugyan bizonyos összefüggés a három vízállás között, de hogy a pozsonyi és budapesti vízállás ezen egész idő alatt mintegy 4—5 lábbal volt magasabb a komárominál, holott ugy 1837. évi deczember 31-ike előtt, mint 1838. márczius 31-ike után, a budapesti vízállás alig volt magasabb 8 hüvelykkel a komárominál ; és végre, hogy az árvíznek Budapesten márczius 15-én oly rendkívül magasra emelkedése és azután oly rendkívül gyors apadása, a pozsonyi és komáromi azon időbeli vízállásokat tekintve, csak az által magyarázható meg, hogy az árviz lefolyása Budapesten alól bizonyos ideig gátolva volt. Az árviz ama rendkívül magasra való emelkedésének okait és az ezen árvizet megelőzött tüneményeket kitűnő hazánkfia Vásárhelyi Pál közvetlen észlelés alapján oly érdekesen irta le, hogy legczélszerübbnek látom saját szavait idézni. A Budapesten építendő álló hídról szólva, a következőket mondja : „Mielőtt feladatom megfejtését folytatnám, czélszerünek találom közbevetni ez idei Duna-jégjárás rövid történetét, mely annál érdekesebb és oktatóbb, mivel oly csodálatosnak tetsző tüneményektől volt kisérve, melyek első tekintetre mind a dolog természetével, mind az eddigi tapasztalással ellenkezésben lenni látszottak. „Rendszerint tudniillik téli időben minden folyó apadni szokott, s az alacsony vízállásnál a jég beállani ; e télben pedig itt Budapesten épen ellenkező történt, azaz beállott a Duna zaja, midőn a vizmérték 20 lábon felül mutatott. Érdekes tehát mindenesetre e ritka tüneménynek titkába behatolni, s annak természetes okait kinyomozni, annyival inkább pedig, mivel az egyfelől a jégdugulások alakulásáról világosabb fogalmat szerzend, másfelől pedig intésül fog szolgálni, hogy elég elővigyázattal legyünk, mindőn a folyót mesterséges akadályokkal terhelni szükségesnek véljük. „Jelenleg ezen két kérdés esete forog fenn : „1-ször. Mily okoknak kell az ez évszakban szokatlan magas Duna-vizállást tulajdonitani ? „2-szor. Hogy történhetetett, hogy oly magas vízállásnál állhata be a zajló ugyan, de épen nem nagy jégtömegekkel telt Duna? „Vizmüvi elvek s számtalan tapasztalások szerint számitható volt, hogy a jégakadásoknak és dugulásoknak ott kelle történnie, hol a folyam gyengesége miatt, az egyenesen uszó jégdarabokat alább sodorni nem birja, tudniillik, mint már említtetett, a rögtöni fordulatoknál, vizsekélyeknél, milyenek az imsóri görbület, Pakson felül, Kömlődnél ; a Hármas-Sziget, vagy faddi görbület, a várszegi átásás táján ; a borrévi fordulat Tolnán alól, az öcsényi s bogyiszlói határ között ; s valósitva is volt ezen gyanitás, midőn de*) Megjelent : A pesti könyvnyomda részvénytársulat kiadásában Budapesten, 1880. évben. ** Hieronymi idézett müvéhez csatolt rajz mellékletekre vonatkozik.