Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)
VII. A Duna mint vízi út
122 nagy és bizonyos viszonyok és körülmények között semmi más megfelelőbbel nem pótolható előnyeit — közgazdaságunk fejlesztésére felhasználjuk. „Kevés ország rendelkezik hajózásra alkalmasabb folyókkal és nagy hajózó csatornák létesítésére kedvezőbb terepviszonyokkal mint hazánk, melynek legnagyobb részét kitevő lapályai jóformán mi akadályt sem vetnek a vizi hálózat kiterjesztéseinek. „Még egyszer ismételjük, nem arról van szó, hogy a hol csak lehetséges csatornák építtessenek, hanem arról, hogy a hol a tömeg-forgalmat a vasutakról a viziutakra lehetséges és maguknak a vasutaknak szempontjából is indokolt és előnyös áthárítani, hogy ott azok csakugyan létesíttessenek. „Az országos vizépitészeti és talajjavító hivatal, átérezve azt a kiváló ion íosságot, melyre a vizi közlekedés hivatva van : nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy már a jelent olyképpen vezesse és állapítsa meg, mely a későbbi fejlődésnek útját ne csak ne állja, hanem ellenkezőleg azt inkább provokálja. „Ehhez képest értekezletet tartott az összes illetékes tényezők bevonásával a nyilt folyók szabályozásánál követendő irányelvek akként való megállapítása tekintetében, amint azt a küszöbön álló folyók szabályozása és a modern hajóépitészet megköveteli. A jövő szabályozásokra nézve tehát egyöntetű eljárást leszünk képesek mindenkor javaslatba hozni." A hajózási érdek, folyóink szabályozása körül, főként a Duna medrének rendezésénél lép előtérbe, és azért kell erre éppen e helyen bővebben kiterjeszkednünk. Hajózható utaink fő gyűjtő erét ugyanis a Duna képezi, és igy az összes forgalmat magában felölelvén, teherforgalma az utóbbi években átlag 2*&—3 millió tonnára emelkedett. Sajátos, söt sajnálatos körülmény, hogy a hajózásról szóló statisztikai adatoknak gyűjtésére, a múltban kevés figyelmet fordítottak. Az egyes nagyobb hajózási vállalatok évi jelentéseiben találunk nem egy idevágó adatot, de ezek csak a saját forgalmukra vonatkoznak. Általános és helyes képet ezek nem adhatnak, mert eltekintve attól, hogy a többi vállalatok s magánhajósok működésére világot nem vetnek, még azért sem mérvadók, mert az oly nagy, mondhatni egyed-uralmat gyakorló vállalatoknál, mint a milyen р. o. az I. cs. kir. szab. Duna-gözhajózási társulat, a teherforgalomban nem annyira a természetes fejlődés, mint az önkényesen alkalmazott tariffapolitika eredményei mutatkoznak, melynél pedig kérdéses, hogy ezeknek hatása, más vállalatok forgalmára hasonló irányú volt-e? A hajózás és a hajóforgalmi ügyek felügyelete a kereskedelemügyi m. kir. Minister ur tárczájának körébe tartozván, 1892. évi jelentésének ide vonatkozó részéről a következőket közöljük:
