Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)

VII. A Duna mint vízi út

121 feljegyezni való történt ; söt bizonyos tekintetben határozott visszaesés konstatálható a vasutakkal szemben nemcsak relativ, hanem absolut véve is. „Hogy ezen állapot nem az egészséges fejlődésnek kifolyása, arra nézve kötelességünknek tartjuk az összes illetékes tényezők figyelmét felhivni. „Nem arról a rég értelmét vesztett harczról kívánunk regélni, hogy a vasút vagy viziut érdemel-e közgazdaságunkban nagyobb fontosságot, nem kívánunk azzal az elévült nézettel sem foglalkozni, vájjon a vasutak által a vizi utakat minden tekintetben lehetséges-e előnyösen helyettesíteni. Mindezen eszméket a 70-es évek vasúti láza vetette felszínre, azóta azonban a komoly nemzeti és államgazdák fölöttük rég napirendre tértek. Söt ellenkezőleg azt tapasztaljuk, hogy a legproduktivabb országokban a kiterjedt vasúti hálózat mellett is a viziutaknak fontossága napról-napra emelkedik. „A tapasztalat immár kétségtelenné tette, hogy nagy tömegforgalmat egyedül vasutakkal lebonyolítani, ha nem is lehetetlenség, de mindenesetre sokkal költségesebb és sokkal nehezebb mint viziutak igénybe vételével, úgy, hogy ma tulajdonképpen a viziutaknak fontossága és szerepe ott kezdődik, hol a vasúti hálózaté a tömeg-forgalomra nézve végződik, vagyis ahol a vasút már drágábban birja lebonyolítani ugyanazon forgalmat, mint a hajózás. „Ez az állapot a müveit nyugat több pontján már tényleg beállott és ott nem az által kívánják az egyensúlyt helyreállítani, hogy uj vágányokat raknak le, uj vonalakat építenek, hanem a mennyire csak elérhető és lehetséges, megfelelő csatornavonalakat nyitnak. Különösen érdekes és tanulságos reánk nézve Poroszország példája, mely kiterjedt állam vasúti hálózata mellett óriási erőfeszítéseket tesz azon viziutjainak kiépítésére, a melyek a tömeges forgalom lebonyolítására lesznek hivatva. „Magyarországnak ugyan már is igen szép és jelentékeny vasúti hálózata van, azonban nem kell hozzá nagy jóslási tehetség, hogy a leghatározottabban kijelenthessük, hogy igen rövid idö alatt ezen vasúti hálózattal a forgalmat nem leszünk képesek lebonyolítani és el fog érkezni annak a szüksége, hogy kettős vágányokat rakjunk le, uj vonalakat építsünk, az állomásokat bővítsük, a forgalmi eszközöket nagy mértékbn szaporítsuk csak azért, hogy a tömegáru forgalommal, mely pedig a legkevesebb hasznot nyújtja, megküzdhessünk. „Helyes közgazdasági és közlekedési politika volna-e vasutainkba esetleg 100 milliókat befektetni olyanért, a mi a vizi közlekedéssel olcsóbban, megfelelőbben érhető el, és hozzá tehetjük, anélkül, hogy a vasutak jövedelmezősége ez által csorbát szenvedne. „Nem arról van tehát szó, hogy csatornákat építsünk ott, a hol a vasút az egyedül helyes és megfelelő közlekedő eszköz, hanem arról, hogy a vasutak terén túltengő politikát ne üzzünk és hogy végre valahára a viziközlekedés 16