Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)

VII. A Duna mint vízi út

120 Vizi utaink hálózata ugyanis páratlan az egész Duna mentén, mert a Duna hazánkban számos oly mellékfolyót'vesz fel magába, melyeknek medrei a hajózásra nemcsak alkalmassá tehetők, hanem a melyek hazánk leggazdagabban termő vidékét hálózzák be. Sem nyugaton, sem keleten nem találunk ehhez hasonló kedvező helyzetet, miután a vizi utaink legtermöképesebb vidékeinket hozzák a Dunával kapcsolatba; de ezenkivül a középen fekvésünk folytán a terményeik és ipari czikkeik kicserélésére utalt nyugat és kelet között, a dunai hajóforgalomnak természetes góczpontja kell hogy itt nálunk feküdjék. Az egyedüli nehézséget az képezi, hogy vizi utaink túlnyomó része keletnek irányúi, s hogy ha ipari áruink ekként a keleten fekvő fogyasztási piaczaik felé, a viz folyását lefelé követő jutányosabb útirányt használhatják is, a nyugati piaczokra törekvő nyers terményeink a drágább felfelé vontatást kénytelenek megfizetni. Mind eme nehézségeket a hajóforgalom, a máig fennállott mostohább viszonyok között is, legyőzte, annál inkább teheti majd ezt a jövőben, ha ezen előterjesztésünk tárgyát képező munkálatok által, a hajózás útjából lehetőleg minden akadály eltávolittatik. A hajózásnak azon előnye, hogy a rakományt kereső hajóval mint egy úszó tárházzal a termelőhelyeket felkeresheti, a legteljesebben akkor használtatik ki, midőn ezen úszó tárházainkkal közvetlen a fogyasztó piaczokat is felkereshetjük ; a miként ezt úgy Francziaországban, Belgiumban, Hollandiában és Németországban, mint bámulatos mértékben Oroszország nagy kiterjedésű rónáin már kifejlődve látjuk. Ezen indokok vezettek bennünket, midőn a földmivelésügyi m. kir. minister úrhoz intézett 1891. évi jelentésünkben a követendő munkaprogrammra vonatkozólag a következőket terjesztettük elő : „Foly óinknak szabályozása által egyúttal igen sokat nyer a hajózás is, a mennyiben mindazon akadályok, melyek hajózható folyóinkon ez idő szerint a közlekedést megnehezítik, sőt kis vizek alkalmával teljesen lehetetlenné is teszik, el fognak távolittatni. „Azonban mindez nem lesz még elégséges arra, hogy vizi utainkból a közgazdaságra és közvagyonosodásra nézve oly hasznokat merítsünk, mint a milyeneket azoktól joggal elvárhatnánk abban az esetben, ha a még hiányzó hézagok, folyóinknak a világ-közlekedés jelenlegi főirányával ellentétes folyásából származó nehézségek — mesterségesen nyitott viziutak, csatornák által legyőzetnének. „Önállóságunk első 25 évében a viziközlekedés terén elért eredményekre nem nagy önérzettel tekinthetünk vissza. A felső dunai és az aldunai hajózási akadályok megkezdett eltávolításán s a fővárosi és promontori ág medrének rendezésén kivül, a hajózás elősegítése tekintetében igen kevés