Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

61 A kultúrmérnöki működésnek folytonosan növekedő kiterjedéséhez és intenzivitásához képest, a melyet előbbi jelentéseimben ismételten kiemeltem, a mult évben a törvényhozás áldozatkészsége már módot nyújtott arra, hogy ezen intézményt is némileg erősíthessem, a mennyiben 30.000 frtnyi költségemeléssel megadatott a lehetőség arra nézve, hogy a műszaki személyzetet, habár egyelőre ideiglenesen is szaporíthassam és a legszorgosabb teendőknek gyorsabb lebonyolítását megkezdhessem. Nagyon is időszerű volt ezen munkaerő szaporítás, mivel a kolerajárvány elleni intézkedés terén a kulturmérnökségre is egészen rendkívüli feladat háramlott, a mennyiben igen számos község város és törvényhatóság lépett fel azon felette sürgős követeiésse hogy az egészségre ártalmas mocsarak rögtöni levezetését eszközöli essem, vagy pedig részükre egészséges ivóvíz megteremtését lehetővé tegyem. Ha mindezen igényeket a dolog természete miatt mind egyszerre ki nem elégíthettem is, azoknak valamennyijében közegeim eljártak, jó részét el is végezték, a többit pedig annyira előkészítették, hogy most már mindenütt, a hol komoly volt a javítás iránti szándék, azoknak megvalósítása legközelebb ténynyé válik. A föntebb emiitett személyszaporitás azonban csak a régi állapot elkerülhetlen szükségét pótolta, a tovább fejlesztésre ujabb fedezetről keilend még gondoskodni. Az intenzivebb működés felé irányuló törekvés a szervezés terén is mutathat fel némi haladást, a mennyiben egyrészt a központi munkálatoknak behatóbb ellátása és a külső hivatalok működésének jobb ellenőrzése és megfelelő irányítása czéljából a kultúrmérnöki hivatalok nál is életbeléptettem a felügyelői intézményt 3 felügyelő alkalmazásával, másrészről pedig előkészítettem a kerületi hivatalok számának szaporítását és azok székhelyének jobb elhelyezését annyira, hogy a jelen munkaév kezdetén már 10 teljesen felszerelt s az akadálytalan működés minden kellékeivel felruházott kerületi hivatal intézhette a külső munkálatokat és ezek közül 6-nak székhelye a munkálat helyszínének központjában van állandósítva. A fentebb felsorolt hivatalszervezési intézkedések bizonyos mértékben zavarólag hatottak ugyan a személyzet rendes működésére, mivel öbb rendbeli áthelyezést, munkakör változást idéztek elő, a mi pedig éppen a vizépitészet körül nélkülözhetetlen helyi ismeretek miatt nem mondható kedvezőnek, azonban ezen változásokat egyrészt a lehető legszűkebb térre szorítottam, másrészt pedig megfeszített munkával a szereplő személyzet ezen nehézséget is mielőbb leküzdötte és igy a kultúrmérnöki intézmény most már abban a helyzetben van, hogy ki-