Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

sikerült a volt közmunka és közlekedésügyi m. kir. minister urnák e szabályozási munkálatoknak a helyzet által indokolt nagyobbmérvü foganatosítására a törvényhozástól tekintélyes összegeket, évenkint mintegy 300.000—500.0.0 frtot kieszközölni; s minden intézkedés megtörtént arra nézve, hogy a munkálatok végrehajtása nagyobb befektetés mellett a lehető legrövidebb idő alatt egy megállapított egységes terv alapján foganatositassék, s a víz önműködő ereje a medrek képződésénél nem főtényezőül, hanem csak másodrendű segédeszközül tekintessék. A szabályozási munkálatoknak gyorsabb végrehajtásához nagy mérvben hozzájárult azon körülmény, hogy az 1871. évet követő s egy évtizedet képező időszak rendkívül csapadékdus volt és az árvizek a mellett, hogy lefolyásuk a magasabb vidékről a völgybe fokozatosan meggyorsult, évről-évre emelkedőben voltak, átszakítván minden egyes alkalommal a védtöltéseket és elborítván az árterületek tekintélyes részét. Ezen évtized árvizei, melyek közül a legtartósabb és legmagasabb az 1881. év tavaszán következett be, kitöréseket okoztak minden folyó védtöltésén s a nagy közönségben megingatták a szabályozás és ármentesítés sikeréhez fűzött reményeket, de a felszabadult elem megfékezésére s az élet-vagyon mentő harczban, a védelemnél kötelességszerüleg közreműködő szakembereket is nehéz megpróbáltatásoknak tették ki, kik közül többen a természeti erők eme meg-megujoló harczában egészségüket, sőt életüket is vesztették. Ezen árviz bajok okát keresve, azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy azok nem a megállapított szabályozási rendszerből kifolyólag, hanem egyrészt a szabályozási müveletek kezdetleges állapotából, másrészt pedig az árvédelem teljesítésére hivatott testületek szervezetlenségéből származtak. Ezen állapotokon, melyek egyébiránt ugyanakkor hazánk egyéb folyóinál is mutatkoztak, segíteni óhajtván, a kormány ugy az 1879. évi XXXIV., mint az 1881. évi LII, majd pedig az 1884. évi XIV. t. czikkek utján intézkededett, melyek alapján a körös-berettyói ármentesitő társulatok is az árterületek természetes kiterjedésének megelelőbben újból szerveztettek, működésük a kormány szigorú felügyelete alá helyeztetett, árvédelmük pedig szabályoztatott. Ezen törvények közül a Körös szabályozása tekintetéből különösen felemlítendő az 1881. évi LII. t. cz. mely a Kettős és Hármas-Kőrös balpartján Békéstől a Tiszáig terjedő nagy ártér mentesítése iránt intézkedik s ugy szólván uj korszakot alkotott a Körös-szabályozás történetében, a mennyiben az ezen törvénynyel elrendelt ármentesítés a