Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

159 Ezen vízrendszer egyik sajátságát képezi azon rendkivül kis esés, mely a hegység lábától a Tiszáig terjedő sikságnak tulajdona, különösen ezen utóbbi folyó szomszédságában, mely körülménynél fogva a hegységről rövid uton a völgybe jutó víztömegek kifejlődött mederre nem találván, nagy mocsarakat képeztek s csakis ezen mocsarak nyugoti oldalán újból képződött s felette kanyargós medrek közvetitésével találhattak a Tisza alacsony vízállásakor részben lefolyást. Ezen mocsarak közül kiterjedésükre nézve legnagyobbak voltak a mintegy 80.000 kat. holdnyi berettyói és a mintegy 50.000 kat. holdnyi sebes-körösi sárrét. A Körös folyók rendszere volt Magyarországon az első, mely a vizek rendezése sznmpontjából a magy. kir. helytartó tanács intézkedése folytán az 1820. év táján tanulmány tárgyát képezte s melyre az adatok egy vízszabályozási tervezet kidolgozásához összegyűjtettek. Egy általános szabályozási terv kidolgozására azonban csak az 1855. évben tett intézkedést a Nagyváradon fennállott cs. kir. helytartótanács. Az 1820. évtől kezdve az 1835. évig Bihar, Arad, Békés vármegyék és a Kunság által teljesített munkálatok, melyek részint kir. biztosságok vezetése alatt, részint anélkül is végrehajtattak, leginkább csak a lefolyás némely akadályainak elhárításából, továbbá egyes oldalkitöréseknek és elágazásoknak eltöltéséből s egyes töltésvonalaknak felépítéséből állottak. Ezen munkálatokhoz tartoztak; a káros malmok eltávolítása, erdős helyeken a medernek a bedőlt fáktóli való kitisztítása, mocsarakban vízlevezető csatornák húzása, egy-két átvágásnak kiásatása, némely kedvezőbb fekvésű területeknek a vizkiöntés ellen egyes töltésekkel való megvédése. Ezen munkálatok némelyikének maradandó hasznossága kétségen felül áll, azonban legnagyobb részük, mint helyi érdekből eredt pal- liativ és ideiglenes természetű segédeszközök, későbbi munkálatok folytán feleslegessé váltak. A.z elmúlt idők legnagyobbszerü munkálata volt tagadhatatlanul a a Fehér-Körös folyónak, annak Arad vármegyei részén, az 1835—1845. években foganatosított rektifikálása Butyintól lefelé Gyuláig, továbbá az úgynevezett József nádor malomcsatorna létesitése, mely ezen folyó balpartján Butyin községnél veszi kezdetét és a folyó medrében épitett osztómű segélyével 117 kilométer hosszú útjában jelenleg is létező 13 malom hajtására használja fel a Fehér-Körös vizét. Ezen munká-