Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

lßO latok azonban, melyek tulajdonképen Arad vármegye és a malomcsatorna birtokosai érdekében hajtattak végre, anélkül, hogy előbb a Gyulától lefelé terjedő folyó szakaszon javitás történt volna, veszélyessé váltak nemcsak Gyula városára, hanem az alantabb fekvő vidékre is, amenynyiben a Fehér-Körösön létesitett 49 átvágás folytán, ezen felső szakasz természet adta nagyobb esése még növeltetett. és az árvizeknek az alvidékre való lefolyása gyorsabb lett. Kezdeményezés történt ugyan az 1840—1844. években a Kettősés a Hármas-Körösök Békés vármegyei részén több átvágás létesítésére de azok sokkal kisebb méretekben ásattak ki, hogysem Békés vármegye súlyos helyzetének javítására befolyással lehettek volna. Az 1846. évben, midőn gróf Széchenyi István állott a közlekedés ügyek élén s a Tisza és mellékfolyó társulás utján való szabályozásának vezetésére egy Tisza-szabályozási igazgatóság állíttatott fel, Békés valamint a többi körösmenti vármegyék elhatározták, hogy a Körösök közmunka erővel való szabályozásával felhagynak; az illető érdekelt birtokosok és községek pedig felhivattak, hogy a Körös-szabályozást társulati uton eszközöljék s e végett a Tisza szabályozásra nézve keletkezett társulatokhoz, illetőleg a Tisza szabályozási központi igazgatósághoz csatlakozzanak. Ugyanakkor intézkedés történt egy szabályozási terv kidolgozására és Gyulán egy központi szabályozási hivatal felállítására nézve. Az 1848—1849-iki szabadságharcz ideje azonban nem lévén alkalmas szabályozási tervek elkészítésére, sem pedig ármentesitő társulatok alakulására, a szabályozás eszméje iránt megindult mozgalom önmagától megszűnt. Ezen izgalmas időszak elmultával alakultak, illetve kezdették meg működésűket a Körös-Berettyó vidéken az első szabályozási és ármentesitő társulatok az 1852—1854. években. Ezen első társulatok voltak a kákafoki, halásztelki, hosszufoki, ivánfenéki, berettyói és a fehér-körösi társulatok, melyek azonban eszközeiknek elégtelensége és a közigazgatási közegek támogatásának hiánya miatt csak kevés sikerrel folytathatták működésüket. Egyébként is ezen szabályozási társulatok munkálatai egyáltalában nem voltak czélhoz vezetők, mert bár működési körük nagy területre terjedt ki, mégsem foglalta magába az egész Körös-Berettyó vízrendszert, miért is munkálataiknak csak igen kevés része volt a czélnak teljesen megfelelő vagy végleges és állandó hasznosságu, mig azoknak legnagyobb része, részint a siker teljességére nézve elégtelen volt, részint pedig a szomszéd társulatok létrehozandó építményei által feleslegessé vált.