Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

166 ban kerestessen lerakodóhelyet, a hol ez semmi hátránynyal nem, hanem ellenkezőleg csak előnynyel jár. A kavicsnak az oldal ágakba való könnyebb bevonulása végett a szabályozott szakaszok alkalmas helyein a párhuzamos müvekben s néhol a zárógátakban is, nyilások hagyattak, ugy azonban, hogy ezek feneke biztosittatott, nehogy azokon át a viz megoszlása erőt vehessen. E nyilások kis viznél már nem működnek, hogy ilyenkor az összes viz a szabályozott főmederben együtt folyjon le. A tapasztalat bizonyitja, hogy ezek a nyilások kitűnően működnek s azokon át évenkint több millió köbméter kavics vonul az oldalágakba s ezeket feltöltögeti. Ily módon el van érve, hogy a már szabályozott részeken a mozgó zátonyok keletkezése sokkal kisebb mértékű és a mederfejlődés gyorsabban megy végbe. Az ily nyilásokra nézve kezdetben az az aggodalom merült fel, hogy jégzajlásoknál a viz erejét gyengíthetik és ez által a jégmegtorlódást előmozdíthatják. A tapasztalat azonban az ellenkezőt mutatja, t. i. ha a nyilások feneke nincsen mélyen és a viz nem tódulhat ki rajtok túlságos mennyiségben, jégzajlásnál a folyamot a jégtábláktól is mentesitik, mert ezek nagy részét az oldalágakba vetik, hol ha egymásra gyűlnek is, káros hatásuk nincsen. Az 1886. év óta a Felső-Dunán még egyetlen egyszer sem támadt oly jégtorlódás, mely a vidéket elárasztással veszélyeztette volna, mert, ha itt-ott a jég megindulása előtt a felülről zajló jégtáblák meg is akadtak mint 1891. és 1893. évben, káros vizduzzadás nem támadt és a jégtorlaszt a folyam mozdította el. Ellenben 1886. év előtt a régi medersegélyekben a jég fenékig megdugult, minek következtében a feltorlasztott viz mindkét oldalon kicsapott a Csallóközbe, sőt még ezentúl is, mint az 1876. és 1893. évben történt, mint a Duna felduzzasztott vize átcsapott Mosony és Győr vármegyéknek a Lajta, Rábcza folyók felé eső vidékére is. Hogy ily veszélyes jégtorlódásokra többé a folyamnak, fejlettebb medrénél fogva, alkalma nincs, ez a FelsőDuna-szabályozásának már egyik nagy és megbecsülhetetlen eredménye. Az 1890. évben megkezdődött összehasonlító felvételekből kitűnik, hogy a szabályozott részeken a régi állapotokhoz képest a meder álta-