Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

159 300 méter szélesség eléggé megfelelőnek bizonyult. Ellenben tulbőnek bizonyult a böös—véneki és a dévény—gaiczi szakaszokra megállapított szélesség. Kivéve a böös—szapi részt, melyen az első évi munkálatok hajtattak végre s más körülmények is léptek közbe, az első évek tapasztalatai nyomán a szabványos szélességek helyesbítésére szükséges tanulmányok idejében megtétettek. Ezek alapján Dévény és Gaicz között a szélesség 300 méterben, Szap és Medve közt 325, NagyBajcstól Vénekig 380 méterben állapíttatott meg, mely szabványos szélességeket a tapasztalat már is megfelelőknek mutatja; mert azok mellett nem csak a meder képződése vesz szabályosabb folyamatot, hanem mozgó zátonyok, melyek, habár ideiglenesen, gátlókat okoznának, nem keletkeznek. Ellenben a böös—szapi szakasz felső részén a tulbő szélesség következtében a meder eddig visszafejlődött és berakodott

5 ugy, hogy az uj zátonyok már a téli jégzajlásnál jégtorlódások keletkezését elősegíthetik. Ezért is szükséges ott az előbbi fejezet végén emiitettek szerint a tulbő medret kilencz kilométer hosszban utólag szűkíteni. Mint az 1. fejezetben említve van, a Felső-Dunán már kisebb áradásoknál felette nagy mennyiségű kavics jön mozgásba, és ez teszi a szabályozást igen nehézzé, mert a végrehajtás közben a kavicsmozgás által okozott jelenségeket folyton szemmel kell tartani és a rrunkálatok folyamatát azok szerint beosztani, nehogy a folyam szükségtelen erőszakoskodásokra legyen mintegy felingerelve. A szabályozás első két évében a kavicsmozgás megfigyelése arra a tapasztalatra vezetett, hogy a mederrendezésnek alulról felfelé való fokozatos folytatása az adott viszonyok közt nem czélszerü; mert az Ausztriából lejövő kavicsmennyiségen kivül a felsőbb szakaszok régi zátonyaiból felszedett és szintén lejebb vándorló kavics mennyisége évenkint rendkívül nagy, ugy, hogy azt a folyam nem bírja egyszerre eltávolítani, hanem a mint a viz apad, ideiglenesen lerakja s az igy keletkezett mozgó zátonyok a már szabályozott alsóbb szakaszokban nem csak a mederfejlődést akaszthatnák meg, hanem a támadt gázlók ideiglenesen a hajózást is nehezítenék s a zátonyok által oldalt vetett viz sodra a müépitményeket is jobban megtámadná. Ezért az alsó, már szabályozott szakaszoknak a hordalékoktól való tehermentesítése végett a mederrendezés 1888. évtől kezdve nagyobb erővel Gaicztól lefelé vétetett munkába, hogy a folyam által az uj irányból felszedett kavics túlnyomó része az alább levő folyamágak-