Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)
A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről
ш 3. Az oldalvizfolyásokra keresztben építendő iszapfogó keresztgátak koronaszélessége általában 2 méter, koronamagassága pedig Dévény és Böös között null viz felett 3, onnan lefelé 2 5 méter legyen, a folyam felől 1 : IV2, folyás iránt az alsó oldalon 1 : 2 arányú oldallejtővel. 4. A partokat leomlás és alámosás ellen védő kőhányások koronája null viz felett 2 méter magasságig 2 méter szélességgel terjedjen és folyam felől 1 : l 1/» arányú lejtővel épitendők. 5. A zárógátak + 1 méter vizállás felett kőburkolattal, a párhuzamos müvek pedig burkolatszerü kőkirakattal látandók el. Partbiztositásoknál a kőhányások felett a part kavicságyazatba rakott kőburkolattal védendő az elhabolás ellen. A kotrásokra nézve a vezérárok (cunette) mélysége null viz alatt 2 méterre állapíttatott meg. A fenékszélességre nézve a helyi viszonyok irányadók s az 80—100 méterig terjedhet. A műszaki tanács véleményében kiterjeszkedett a mosonyi Duna rendezésének kérdésére is, egyelőre azonban csak a felső kiömlés szabályozását jelezte sürgősnek. Arra a felmerült kérdésre nézve, vájjon a Felső-Duna szabályozása következtében Budapesten és lejebb nem fog-e az árviz magassága emelkedni, a műszaki tanács kifejtette, hogy a meder csak kis és közép vizekre rendeztetvén, a meglevő széles hullámterek változtatása nélkül, a nagy távolságnál fogva is árvizszinben Budapesten oly érezhető változás, melyet a felső Duna szabályozása okozna, fel nem tehető. A műszaki tanács javaslatait Ordódy Pál minister magáévá tette és az általános terv egyes hiányainak pótlását elrendelte; azonban a munkálatok további előkészítésében részt már nem vehetett, mert 1882. évben megválván tárczájától utódja Kemény Gábor báró lett, ki az akkori magy. kir. pénzügyministerrel, Szapáry Gyula gróffal folytatott tárgyalások után a Felső-Duna szabályozását elrendelő törvényjavaslatot Ö Felsége felhatalmazásával az országgyűlés elé terjesztette, mely azt letárgyalván, az 1885. évi VIII. szám alatt beczikkelyeztetett. Ezután a Felső-Duna szabályozás vállalatba-adásához szükséges előkészületek tétettek meg és az 1885. évi augusztus hó 31-ére kitűzött vállalati versenytárgyaláson beadatott ajánlatok közül Popper István és Naschauer Jakab társvállalkozók ajánlata fogadtatott el, kik a kezelési és felügyeleti költségek beszámitásával 17 millió forintra előirányzott munkálatokat 31% árleengedéssel végrehajtani kötelezték magukat. A szerződés Ö Felsége legmagasabb jóváhagyásával K a 4°° 8 8 M 885. szám alatt jogerőre emeltetett és ezzel a Felső-Duna szabályozásának foganatosítása tényleg megindult.
