Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

138 vármegye területén átmetszésbe lett volna a Duna főfolyása terelendő. Az első módon a szabályozás előirányzata 1,191.64-1, a másik módon 1,232.202 váltóforintra volt felvéve. A biráló bizottságban a m. kir. vizépitészeti igazgatóság, kimutatván a tervek helytelenségét és a költségvetések téves voltát, a saját korábbi álláspontjának igyekezett érvényt szerezni. Ezt azonban csak annyiban érte el, hogy a Pálffy-féle tervezést a kir. kanczellária és ennek felterjesztésére a magyar király elejtette. Hogy ezután a Felső-Duna rendezésének ügye minő állapotba jutott, adatok hiányában nem tudjuk; csak azt látjuk, hogy a 30-as években Dévény és Gutor között a Duna bizonyos irányának állandósítása czéljából számos kősarkantyut építettek. Ezekre elköltetett öszszesen 1,275.000 forint, de a kitűzött czélnak nem hogy megfeleltek volna, hanem még rosszabb állapotokat okoztak, mert a viz a kősarkantyuk megkerülésével ott hagyta előbbi útját, ahol azután a kőhalmazok csak akadályokká váltak és az uj medrek a réginél rendetlenebbekké alakullak. Az igy támadt uj bajok a sarkantyúk rendszerét károsaknak bizonyítván, az 1838. évi nagy árviz után a Felső-Duna rendezésének kérdése is uj irányba jutott. Ugyanis a Pest város biztosítása végett kitűzött jutalmakra beérkezett pályamüvek bírálói — Gáty István és Győry Sándor, a magyar akadémia tagjai — a felső Duna szabályozásának szükségét is hangoztatták és bírálatuk ide vonatkozó részében a kérdést oly behatóan fejtegették, hogy véleményük műszaki irodalmunkban a legkiválóbb helyet méltán foglalhatja el. Véleményük különösen azért is felkeltheti a szakember figyelmét, mert a szabványos szélesség alapos fejtegetésén kivül a hordalékok kérdését szintén mélyre ható ismeretekkel tárgyalják és a jelenleg folyamatban levő munkálatok során szerzett tapasztalatok azok helyénvalóságát igazolják és figyelmeztetésük eme munkálatoknak hasznára vált. Eme bírálatnak kell tulajdonítani, hogy a Felső-Duna szabályozása egész terjedelemben napirendre került és 1846. évben a magy. kir. vizépitészeti igazgatóság Liedemann Emil főmérnököt bízta meg terveket készíteni s őt egyszersmind a Morva folyó szabályozásának tanulmányozására utasította. Nevezett főmérnök mindkét irányban terveket dolgozott ki, melyek 1848. évben Széchenyi István grófhoz, a közmunka- és közlekedésügyi magy. kir. ministerhez felterjesztettek, ki azokat átvizsgálás végett Keczkés Károly poszonyi főmérnöknek adta ki. A bekövetkezett válságos időben a tervek és müveletek nagy része