Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

185 A Felső-Dunának Dévénytől Vérekig hegyi folyó jellege van és óriás mennyiségű hordalékot görget, mely az ökölnagyságu kavicstól a finom szemcséjű homokig váltakozik. Áradásoknál a folyam jelentékeny mennyiségű iszapot is hord, mely a leülepedés után szürkés szinü és nagy mésztartalma miatt a talajt soványitja. A Felső-Duna eme hegyi jellege okozta, hogy a szabályozásig barangolásokra és mederváltoztatásokra igen hajlandó volt, ugy annyira, hogy fő folyását is rövid időközökben lényegesen változtatta s egyik évben egész erővel hol egyik, hol másik oldalágba vette magát másik esztendőben pedig innen messze ellenkező oldalra csapott át; sőt a nyári áradások ideje alatt görgetett kavics lerakodása következtében még ugyanegy évben is többször cserélte a fő-folyás irányát és vizsodrát. Ily szeszélyes járás és nagymennyiségű zátonyképződés mellett nemcsak a hajózás volt felette nehezitve, a mennyiben ez a felső Dunán biztos utat soha sem találhatott és már közép vízállások idején a lerakodott zátonyok ezt is elzárták, hanem a majd jobbra majd balra barangoló folyam a partokat elmosván, a müvelés alatt levő földekben és az erdőkben is tetemes károkat okozott. Ezeken kivül minden évben a téli fagy rettegésben tartotta a felső Duna egész vidékét, mert a jégzajlás kezdődésével a zátonyokon és csekély medrekben megtorlódott és megdugult jégtorlaszok a folyamot felduzzasztván, az árviz a hullámtereken tul jobbra balra a két Csallóközre, sőt ezektől távolabb is kiöntött, mindenütt pusztitva és megsemmisítéssel fenyegetve a parti városokat s községeket. Ily kiöntések nemcsak a szántóföldek évi termését tették tönkre, hanem a kisodort kavics és homok nagy erületek talaját is egészen elrontotta, vagy minőségét kisebb értékűvé tette. E kiöntések ellen már régebben kezdtek egyes helyeken védőtöltéseket épiteni ugy a Fő-Duna, mint fent emiitett mellékágai mentén. Bizonyitja ezt egyebek közt Komárom vármegye rendeinek 1657. évi határozata, melyben a Duna folyam és a Nagy-Csallóközben levő Csiliz (a Duna egyik közbülső ma már holt ága) mentén volt töltések helyreállítását rendelte el. Az oldalágak partjain több helyen ma is láthatók régi töltések nyomai. A védőtöltések épitése nagyobb és rendszeresebb kiterjedést nyert a mult század első felében, midőn Mikovini vizmérő javaslatokat dolgozott ki. Ezek nyomán építették az 1730. évben a Nagy-Bodak községet védő töltést, melynek túlnyomó részét azonban a Duna a partokkal együtt elmosta s a jelenlegi töltések, melyekkel a Duna folytonos