Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)
A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről
ш követelhető; ha azonban a szolgalom súlyosabbá tétetnék, vagy ha a vontató ut oly folyó mentén jelöltetik ki, hol a törvény életbe lépte előtt a vontatási szolgalom fen nem állott, az elfoglalt területért kártalanítás jár. A már fennálló szolgalom súlyosbításának esetét viszont a végrehajtás csak az esetben állapította meg, ha a vontató útnak az ideiglenes folyó, csatorna és tóhajózási rendszabályban megjelölt mértéke elégtelennek bizonyult, vagyis, miután az említett rendszabály szerint a vontató utak a part hosszában szélétől befelé legalább 4 ölnyire szabadon tartandók s így a törvény életbelépte előtt fennállott szolgalom a viz szélétől számítandó 4 ölnyi területre terjed, szolgalmi kártalanítás ott, hol a szolgalom már fennállott, a törvény életbelépte után is csak akkor állapíttatott s állapittatik meg. ha a vontató ut 4 ölnél szélesebbre bővíttetik ki. Közgazdaságilag fontos feladat háramlott a végrehajtásra a gyógyés ásványforrások és vizek védőterületeinek kijelölésénél is. Számokkal ki nem fejezhető azon érték, melyet ásvány- és gyógyforrásaink képviselnek s ennek tudata indította arra a törvényhozást, hogy ezen forrásoknak kivételes kedvezményeket biztosítson s azok mennyiségének s minőségének védelme érdekében a tulajdonjogot oly mértékben korlátozza, mely a tulajdon feletti szabad rendelkezésnek tagadhatlanul nem csekély sérelmét képezi. Ha figyelembe vesszük, hogy a külföldi verseny a legcsekélyebb okot is megragadja ezen vizek hitelének megrontására, kétszeresen érdekünkben áll, hogy ily okok fenforgását kizárjuk s azon gyógyhatást, mely például a budai keserű vizeknek az Indiákon is nagy forgalmat biztosított, könnyelműen koczkára ne tegyük és hogy azon rigorózitásnak, mely ezen vizek megvizsgálásánál külföldön a közegészségügyi hatóságok részéről nyilvánult, ugyancsak a legnagyobb rigorozitást állítsuk szembe ezen vizek kellő kezelésének felügyeleténél és külbehatás elleni megvédésénél. Hogy mennyiben indokolt ezen felfogás, kitetszik abból, hogy bár a törvény az ily forrástulajdonosok részére kellőleg meg nem becsülhető kedvezményeket biztosított és bár százakra tehető azon források száma, melyek az ásvány- és gyógyforrásokkal összekötött kedvezményekre igényt tarthatnának, eddigelé összesen 27 ily forrás tulajdonosa kérelmezett védő területet s ezek közül is többen csak akkor éltek jogukkal, midőn mások ténykedése következtében forrásuk tényleg veszélyeztetve volt. Azon források, melyekre a védőterület már megállapittatott, illetve melyekre nézve a tárgyalások folyamatban vannak a következők:
