Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

116 A dijak a vizi jármüvek forgalmi értékéhez mérten állapíttattak meg, s ott hol beruházások nem tétettek, egy 30 méternél hosszabb hajó után 40 krnál magasabb napidij egységek nem engedélyeztettek. A pusztán kenyérkereseti czélra szolgáló, ugy szintén nagyobb vizi jármüvekhez tartozó csónakok, ladikok stb., a dijfizetés kötelezettsége alól mindenütt kivétettek. Minthogy pedig a törvény által megállapitott ingyenes szolgalom, a tutajozás- és fausztatástól eltekintve, kizárólag a kikötés puszta tényére vonatkozik, ily értelemben pedig annak kereskedelmi és közgazdasági szempontból tulajdonképeni jelentősége nem lenne : a végrehajtás keretében a kikötött vizi jármüvekhez való férés kérdése, sőt az áruk ideiglenes elhelyezésének lehetősége is megoldandó volt, mert üdvös eredményt elérni a fennebbi alapon — t. i. ha csak a kikötés lehetősége adatik meg — a legjobb akarat mellett sem lett volna lehetséges. Ez okból a kikötési szolgalom tartalmát azzal tágitotta ki a végrehajtás, hogy a községeknek kötelességükké tétetett, hogy a kikötőhely kijelölésével egyidejűleg az áruk ki- és berakására, valamint az utasok és hajószemélyzet ki- és beszállására szükséges területről is gondoskodjanak. Minthogy a 8 napon tul is a kikötőben veszteglő vizi jármüvek után szedett dijak, részben ezen terület kárpótlására is szolgálnak, ezen rendelkezés keresztülvitele sehol nehézségbe nem ütközött és külön szolgalmi kártalanitást vagy kisajátitást szükségessé nem tett. Nehézség nélkül volt megoldható a rakhelyek kijelölésének kérdése is; az ily czélra elfoglalt terület használatáért azonban a tulajdonos részére dijszedési jog volt biztositandó, mi akként történt, hogy a rakhasználati dijak hatóságilag megállapittattak, s a megillapitott dijegységek kérdése a fizetést igazoló bárcza kiszolgáltatása s községi felügyelet mellett megengedtetett, nem fizetés esetében pedig részükre a közigazgatási uton való behajtási előny biztosittatott. Ez alapon a szabad kikötők kérdése rendeztetett s ez időszerint, hol alkalmas partterület rendelkezésre állott, a szabad kikötők az öszszes hajózható és tutaj ózható folyók mentén fekvő községekben kijelöltettek. A vontató utakra vonatkozó törvényes rendelkezések végrehajtása körül fontosabb elvi kérdések a szolgalmi kártalanítás tekintetében merültek fel. E részben a törvény akként magyaráz tátott, hogy a partbirtokos által ott, hol a vizjogi törvény életbe lépte előtt a vontató ut szolgalma fenállott, ennek jövőben gyakorlásáért, kártalanítás nem