Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1891. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

JO de állithatni, hogy az, a hazai vizi szállitásnak igen tetemes részét alkotja. A vizi szállitás utolsó módja a fausztatás; ez az erdőtörvényhatározatai értelmében a hajózható folyóknak hajózásra használt szakaszain nem gyakorolható, a nem hajózható folyókon, folyószakaszokon és patakokon pedig csakis előzetesen kieszközölt engedély mellett eszközölhető. A fausztatásra az engedélyt a megyei hatóság véleménye alapján a földmivelésűgyi m. kir. miniszter adja meg határozott időre és az engedélyokiratban megállapított úsztatandó famennyiségre. A legtökéletesebb és műszakilag legérdekesebb úsztató berendezéseket a földmivelésűgyi ministerium kezelése alatt álló közel 1.500,000 hektár állami erdők terményeinek értékesítése érdekében, az állam létesítette. Ezeknek ismertetése, bár sok érdekes művet lehetne felsorolni, tul menne e leirás keretén, miért is azt mellőzhetni véljük és a fausztatással a természetes vizi utakat elhagyva, a mesterséges hajózó utakra, azaz: a hajózó csatornák ügyének ismertetésére térhetünk át. Hazánkban eddig, a természet teremtette hajózó utakon kivül nagyon kevés mesterséges hajóutat létesítettek, habár a magyarországi viszonyok e tekintetben elég kedvezőknek mondhatók; mert ott, a hol a haj ó/ó csatornákat a növekedő forgalom vagy a közgazdasági viszonyok megkövetelik, a terep esése oly mérsékelt, hogy a csatornák létesítése és azok táplálása nagy nehézségekbe nem ütközik. A hajózó csatornák ügye Magyarországon már a mult század végén indult meg, a mikor I. Ferencz magyar király adományozta szabadalom alapján megalakult társaság a Ferencz-csatornát 1795-ben megépítette. Ez a csatorna a Dunát a Tiszával köti össze és mai nap is hazánk egyedüli hajózó csatornáját képezi. A csatornára vonatkozó történeti és műszaki adatokat bold. Andrássy Gyula tagtársunk a »Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlöny «-ének 1878-iki évfolyamában közölte, miért is arra e helyütt csak azzal a hozzáadással utalunk, hogy a Párisban tartott 1892-ik évi nemzetközi belvizhajózó kongresszus alkalmakor megjelent leírást, a fentemlített leírás fölhasználásával állítottuk össze. A csatorna díjtételeiről és forgalmáról az alábbiakban közlendő adatok tájékoztatnak. A csatornán közlekedő hajók vám- és hajódíjait a csatorna átalános díjszabása kellő részletességgel állapítja meg. A díjszabás kétféle forgalmat különböztet meg, u. m. : 1. A belforgalmat, midőn a hajó csak a csatornán belül egyes állomások között, avagy ezekről az állomásokról a Dunára, vagy a