Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1891. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

m ző'dnek olyankor, ha a viz valamely kő, fa vagy egyéb akadályon átbukik. Általában mindenütt ott, hol a viz valamely akadály következtében zubogót alkot, ott áll a pisztráng, mert ide tart a viz által tovasodort táplálék is, a melynek megszerzése igy alig kerül fáradságába. Vajmi könnyű lesz ily zubogókat alkotni nagyobb esésű patakokon, mert egyéb sem kell, mint a folyásokba nagyobb szikladarabokat adni, avagy pedig ágas és görcsös fatörzsöket ugy keresztbe dönteni, hogy a két végén akár karók által, akár pedig kövek segélyével eme helyzetben lehetőleg állandósitassanak. A viz ily lépcsők alatt igen gyorsan gödröt mos, s ha a fa vagy kő alja megadja a szükséges menedéket is, csakhamar ott terem a pisztráng, s tapasztalásszerüleg ott is marad mindaddig, mig a körülmények meg nem változnak. Változást legkönnyebben a hóolvadások és esőzések okozta áradások idézhetnek elő, főképen ha a nagy viz bir az útját álló akadálylyal Ez okból a zubogókat képező küszöböket lehetőleg csak a mélyebben beágyazott mederrészeken és mindenkor a földbe kellőleg leerősitve készitsük. A táplálékot ugy szaporíthatjuk, ha a patak mentén található lágymányos, semlyékes vagy turjános helyeket, a melyeken a viz megáll avagy pedig fakadó vizektől nedvesek, keskeny árkocskák segélyével a patakkal állandóan össekapcsoljuk, ugy azonban, hogy e miatt eme helyeknek jellege és természete meg ne változzék. Ezek azok a helyek ugyanis, a melyek a halaknak való bogárságot és rákféléket leginkább termik s a melyek a jelzett módon biztosan a patakba kerülnek. Ugyancsak kedvelt tápláléka a legtöbb halnak, köztük a pisztrángnak is, az úgynevezett egynapos legyek, ama fátyolos szárnyú kérészek, melyek ha teljesen kifejlődtek, szárnyra kelve mint patak vagy tiszavirág megszámlálhatlan mennyiségben rajzanak a vizek felett. Főleg ily állapotban kedveli a pisztráng e legyeket, s mivel ezek életük első szakát a vizek sekélyebb helyein töltik, nem volna czélszerű a pataknak minden sekélyebb szakaszát zubogok segélyével zsombokká átalakítani. A helyes utat itt is a természet fogja megjelölni, mert ha patakunkban a bogárság életét előzetesen tanulmányozzuk, könnyű lesz azon helyeket kiválasztani, melyeken a jelzett táplálék képződik és a mely helyek ebből a szempontból jövőben is változatlanul tartandók fenn. Kitűnik az előadottakból, hogy a javítást igen egyszerű módon, sok esetben majdnem minden befektetés nélkül lehet eszközölni és tényleg számos példa tanúskodik arról, hogy akárhány patak pisztráng-