Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1891. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

I 117 állománya ily módon néhány év alatt nemcsak felujult, de a régi állapothoz képest jelentékenyen fokozódott is. Itt lesz helyén a pisztrángtenyésztés jövedelmezőségéről is megemlékezni, mire nézve felemiitjük, hogy jó patakok, a melyeknek tenyészete akár mesterséges, akár természetes uton kellőképen felujul, kilométerenkint és évenkint 30—50 kgr. pisztrángot adhatnak, a mi nálunk 60—100 frt brutto jövedelemnek felel meg. Hugo Borgmann »Die Fischerei im Walde« czimü müvében 237. lapon két példát is idéz, a hol 5, illetve 7 évről szóló feljegyzések alapján az évi átlag 49, illetve 50 kgr. volt, a nélkül, hogy ilymérvii kihasználás mellett a halállomány csökkenése lett volna tapasztalható. Bár e számok a viszonyok sokfélesége mellett csakis nagy általánosságban jöhetnek ligyelembe, mégis bizonyos az — és erre nézve nálunk is vannak példák -— hogy okkal-móddal még a középszerű pisztrángos patakból is lehet olyan hasznot kivenni, a minőt a patakkal egyenlő kiterjedésű jó minőségű búzaföld nyújt. Ha ehez hozzáveszem, hogy a halászatnál a rizikó egészben véve jóval kevesebb, mint a szemtermelésnél, ugy eléggé kimutattam a termelés ezen ágának nagy közgazdasági jelentőségét is. Pisztrángos tavak. Noha kétségtelen, hogy a pisztrángra alapitott halgazdaság akkor nyugszik a legtermészetesebb alapon, ha a tenyésztés megfelelő vizzel és alakulással biró patakban végeztetik, mégis nem egy példa bizonyitja, hogy tavakban is haszonnal lehet e halfajt nevelni, még inkább pedig hizlalni. Fődolog az ily czélra szolgáló tavaknál, hogy mélyek és bővizüek legyenek. Fenekük sohase nélkülözze a természetes tálajt, mert ez termi a halaknak legjobb és semmi által nem pótolható táplálékát. Hogy e tekintetben a talaj ki ne merüljön, a tó időszakosan kiszáritandó ; fontos kellék tehát a tó lecsapolásának lehetősége is. Mind e követelményeket könnyű lesz kielégiteni akkor, ha a tavakat nem ásás utján, hanem töltések segélyével létesitjük, mely töltéseket a patak völgyének szorulataiban emelhetjük legczélszerübben és legolcsóbban. A patak vizét ily módon felduzzasztva, természetesen gondoskodnunk kell a feleslegnek rendszeres elvezetéséről is, mi megfelelő zsilip épitését teszi szükségessé. Ily zsilipeknek ugy kell készitve lenni, hogy azok segélyével történhessen a tavak teljes kiürítése is. Csekély vizű patakoknál legjobban megfelelel e czélnak a töltés legmélyebb helyén fektetett barátzsilip Esetleges áradások veszélyét elkerülendő, soha se mellőzzük az ily tavaknál az árapasztó csatornákat, melyek a tó egyik vagy másik oldalán